Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész

114 9. Árrontás. Az árrontás törvényi üldözésével szemben szokás az­zal a tetszetős és első pillanatra helytállónak is látszó ellenvetéssel érvelni, hogy a közérdek kívánja a kereske­dők közötti minél élesebb árharcot,, mert a „tertius gaudet“ igazságánál fogva a vevő csak hasznot láthat ebből. Nem szakad azonban elfelejteni, hogy az árrontás nem öncél, a kereskedő nem azért ad el haszon nélkül, mert veszteségből akar megélni, hanem — ha, ezt rendszeresen és nem rövid ideig, nem kényszerítő körülmények hatása, vagy valamely árucikk bevezetése végett teszi — éppen az a távolabbi cél lebeg előtte, hogy miután versenytársát az észszerűtlenül ala­csony árakkal a verseny* területéről kiirtotta, az árrombolás­ból adódó mínuszt a sietve felemelt árakban behozza. Általában minden üzletember szabadon állapítja meg áruinak eladási árát, joga van tehát nyereség nélkül, sőt vesz­teségre is eladni. Az áron alul eladás tisztességtelen verseny- nyé csak akkor válik, ha az eladó az eladással kapcsolatban egyébként olyan magatartást tanúsít, vagy erre alkalmas esz­közökkel olyan eredményt céloz, amely az üzleti tisztességbe ütközik, vagyis ha az árrontás oly kísérő körülmények között történik, amelyek egymagukban véve is alkalmasak a tisztes­ségtelen verseny megállapítására. így, ha ezek a kísérőjelen­ségek arra mutatnak, hogy a versenytárs a beszerzési áron alul való eladást a szabad verseny kereteit túllépő olyan cél­zattal eszközli, amely bosszúnak, az eladó tönkretételére irá­nyuló szándéknak ismérveit foglalja magában és amelyből nyilvánvaló, hogy az eljárás célja nemcsak az áru értékesí­tése, hanem azon túlmenően valamely olyan célzat, amely a jóerkölccsel és a kereskedői etikával össze nem egyeztet­hető. (Vb. 39.317—1929.) Ha a versenyzés módja kétségtelenné teszi, hogy) az olcsó árusítás minden saját jogos gazdasági érdek nélkül olyan alacsony árak megszabása mellett törté­nik, hogy azokkal józan gazdasági felfogás szerint általában lehetetlen az üzlet folytatását megbénító veszteségek nélkül versenyezni és has az ilyen alacsony ármegszabás célja kizá­rólag a versenytárs megkárosítása vagy tönkretétele (K. TV. 2529—932): a cselekmény tisztességtelen. A célbavett eredmény miatt tisztességtelen a kartelben tömörült vállalatoknak az önköltségi árig vagy azon alúl történő árleszállítása, ha ezzel a kartelen kívüli versenytársa­1. §.

Next

/
Oldalképek
Tartalom