Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész

115 kát arra akarják kényszeríteni, hogy az indokolatlanul magas kartelárakat betartsák; az alkalmazott módszer miatt azé a kereskedőé, aki csak versenytársa vevőit szolgálja ki alacsonyabb árakon, saját vevőit nem. Itt azután a követelt árnak az önköltségi árhoz való viszonya is közömbös. Különösen súlyosan sérti a szakmai közérdeket a dekla­rált árszabású cikkeknek, (pl. cukor) áron alul történő eladása, mert ezzel a versenytárs olyan veszedelmes gazda­sági munkát fejt ki, amellyel árt versenytársainak, árt a szolid, legális kereskedelemnek, de árt önmagának is. Tiltott árron­tást valósíthat meg nemcsupán az önköltségi áron alul való eladás, de a nyereségnélküli árusítás is, mert az üzleti ver­seny tisztességével nem fér össze annak a magatartása, aki valamely árunak az észszerű gazdálkodással ellentétes ala­csony áron való árusításával az ezáltal érintett versen vtár- sának gazdasági létét veszélyezteti. (K. IV. 4673—1933.) (ld. még 2. §. „Árszabás cím alatt előadottakat!) Természetes, hogy jogos önvédelemből, továbbá kény­szerítő szükség folytán (pl. igazolható terhes esedékességek, a divat sűrű változásainak kitett áru, stb.) az árrontás meg­engedett még akkor is, ha az eladás önköltségi ár alatt történik. Baumhoch szélsőséges álláspontot foglal el ebben a kér­désben., Szerinte mindenki úgy ad el, ahogy akar, aki ezt megakadályozni kívánja, nem a tisztességes versenyt védi, hanem a szabad versenyt nyomja el. Ennek logikus következ­ménye az volna, hogy végeredményben ,,minden kis boltos államilag biztosított existencia — minimummal dicsekedhet­nék, mert az árak oly magasságban volnának megszabva, hogy minden életképtelen cég megélhetne“. Ezt az álláspontot általában helyeselni nem lehet, mert mint mindenütt, úgy itt is döntő szerepe van annak, hogy a tisztességes átlagüzlet­ember milyen felfogást vall a konkrét esettel szemben, — holott Baumbach az árrombolásnak exterritoriálitást kíván biztosítani. (Az önköltségi ár kiszámítására nézve ld. a 2. §-nál „Árszabás“ cím alatt előadottakat.) 10. Ajándék, rabatt, ráadás. A rendszeres, a megrendelt vagy az átvett áru érékétől függővé tett és a szokásos figyelmességeket értékben is túlhaladó ajándékozás sérti az üzleti tisztesség ï. §• 8»

Next

/
Oldalképek
Tartalom