Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
108 s önálló üzletnyitását a vevőközönség tudomására hozni; nincs joga azonban ugyanezt szükségtelenül hosszú ideig folytatni, a volt főnökére való utalást állandósítani (K. IV. 2560—1934) és különösen az állandó használatra szánt nyomtatványok vagy cégtábla szövegébe felvenni, telefonkönyvbe beiktattatni stb. Hogy a türelmi idő mennyi, az eset körülményei döntik el: a budapesti kér. és iparkamara juryjének többször kifejezésre jutott álláspontja szerint azonban három hónapnál több semmiképpen sem lehet. Nincs joga természetesen a magát önállósító alkalmazottnak sem, volt főnöke vevőközönségét tolakodó módon, erőszakosan, a régi összeköttetés megszakítására és a vele való üzleti kapcsolat felvételére rábeszélni, általában a vevő akaratára különös befolyásokat gyakorolni s különösen a volt főnökével szerződési viszonyban állókat kifogástalan eszközökkel sem megszerezni. A más ügynöke által szerzett ügyletet csak akkor szabad a versenytársnak elfogadni és lebonyolítani, ha az ügynök főnöke vagy megbízója ez ellen kifogást nem tesz. Közömbös, hogy a vevő az ügynök előtt kijelenti, hogy nem utóbbinak, hanem a versenytársnak az áruját kívánja megvenni. (Vb. 7447—1930.) Régebben szokásban volt, most már a Kúria alábbi ítélete folytán letűnt eljárás a vevőknek ú. n. propagandasegédek útján való szerzése. Egyes gyári vállalatok ugyanis a viszonteladó kereskedők üzleteiben saját alkalmazottaikat helyezték el, akiknek az volt a feladatuk, hogy a gyárnak a kérdéses üzletben raktáron lévő cikkeit propagálják. A Kúria IV. 1567—1930. sz. ítélete szerint propagandasegédek alkalmazása akkor nem ütközik a Tvt. rendelkezéseibe, ha azok kifelé felismerhetően annak a vállalatnak megbizot- taiként jelentkeznek, amelynek áruja propagálására hivatva vannak és ha működésük körében egyébként a törvény által megszabott korlátokon belül maradnak. Az ellenben nyilván megtévesztő és így a verseny tisztességével össze nem egyeztethető, ha a propaganda-alkalmazott valamely idegen üzletben a többi ottani segéddel együttműködve, olymódon fejt ki propagandatevékenységet, mintha az üzlet alkalmazottja volna, hogy ezzel propagandájának önzetlen, objektív látszatot adjon és ezt a megtévesztő látszatot így tegye hatásosabbá. 1. §.
