Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)

Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.

94

Az 1895 : XXXVII. t.-c.

19. §. Államokban évi dijak nincsenek, ott a szabadalom megadásakor úgynevezett végdij (final fee) fizetendő, mely azután mind a 17 évre védi a szabadalmat.

A megszűnt szabadalom a megszűnés pillanatában közkincscsé válik, avval bárki szabadon élhet, azt bárki szabadon gyakorolhatja. A szabadalmat a feltalálók serkentésére jutalmul kénytelenségből osztogató állam kíméletlenül megszűntnek deklarálja a szabadalmat a fenti szakasz valamelyik ponjának beállta esetére. Evvel az ipar fejlődését, egészséges verseny keletkezését kívánja elősegíteni. A közkincscsé vált szabadalom felújítása ennélfogva teljesen lehetetlen ; nemcsak a törvény szavai teszik kizárttá a szabadalom jogérvényes újra való megadását, de maga a törvény logikája is. Az egyszer közkincscsé vált szabadalmat már harmadik személyek is gyakorlatba vehették, lehetetlen tehát azt valaki számára, akár a régi tulajdonos részére újra lefoglalni, minthogy ez már mások szerzett jogát sértené.

20. §. 20. §.

^3

6

X

<

(A szabadalom egészben vagy részben megvonható :

1. ha a szabadalom tulajdonosa elmulasztotta találmányát a magyar korona országai területén lényegileg és kellő terjedelemben gyakorlatba venni, vagy ezen gyakorlatbavételt igazolatlanul — szünetelés által — félbeszakította, vagy legalább a hazai és saját viszonyaihoz képest mindent meg nem tett, mi ezen gyakorlatbavétel foganatosítására és folytatására szükséges.

Ezen megvonás rendszerint nem mondható ki előbb, mint a szabadalom megadásának kihirdetésétől számítandó három év elmúltával.

Kivételesen a megvonás előbb is kimondható, ha a szabadalom tulajdonosa, dacára annak, hogy a találmány külföldön gyakoroltatik és a belföldi gyakorlás közérdekből kívánatos, a belföldön mutatkozó szükségletet belföldi gyakor-