Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - IV. Fejezet. A szabadalmi hatóságok
89 szerint csak ügyvédek lehetnek képviselők. Innét van, hogy a jelenlegi törvény a más eljárás szerint tárgyalandó már említett megállapítási ügyeket (57. §.) nem tekintvén pereknek, ezekben való képviseletből az ügyvivőket nem is zárja ki, vagyis a mai tényleges állapot az, hogy megsemmisítési, megvonási ügyekben képviselő csak ügyvéd lehet, megállapítási ügyekben — melyekre nézve ma nincs is képviseleti kényszer — a szabadalmi ügyvivők is lehetnek képviselők. A tervezet felfogása szerint ez a helyzet teljesen indokolatlan és tarthatatlan. Az a szó »per« a szabadalmi jogban egyáltalában csak tévesen nyer alkalmazást, nincs megsemmisítési »per«, hanem csak megsemmisítési ügy van. A per a magánjog és a polgári perrendtartás értelmében egészen egyebet jelent, mint a mi a szabadalmi hatóságok előtt lefolyik. »Per« csak a rendes biróságok előtt létezhetik, hol magánjogi igény felett kell dönteni, míg a szabadalmi hatóság előtt más természetű igény felett — kivételesen magánjogi igény felett is — kell dönteni. Ezért a »per« szó ne vezessen félre senkit, különösen nem abban az irányban, hogy ebből a képviseletre vonatkozó következtetést vonjon le. Legjobb azt a szót »per« a szabadalmi jogban mellőzni, a mint erről későbben az eljárási szabályok rendén még szó lesz. Hogy a jelenlegi törvény ebben a kényszerképviseleti kérdésben mennyire indult a puszta szó és nem az értelem után, kitűnik a következőkből : Ha a bejelentés közzététele után valaki felszólalással élt, pl. azon az alapon, hogy a szabadalom megadásának útját állja valamely újdonságrontó körülmény, ez a fél ebben az eljárásban ügyvivő által képviseltetheti magát. Ha felszólalása nem vezetett eredményre és a szabadalmat megadták, a volt felszólaló a már említett körülményre (anterioritás) alapított megsemmisítési eljárást indíthat ugyan, de itt már ügyvivő által magát nem képviseltetheti, pedig teljességgel arról van szó, a miről a felszólalási eljárásban volt szó. Ily szabályozás nélkülöz minden okszerűséget és logikát, a mit a tervezet nem tehet magáévá és az okszerűtlen - séget növeli még az, hogy ha továbbá ugyanaz a fél azzal a megadott szabadalommal szemben megállapíttatni kéri, hogy az általa előállított tárgy nem ütközik abba a szabadalomba, már újból képviseltetheti magát ügyvivő által. Mindehhez bővebb magyarázat nem kell és mindenki láthatja, hogy a képviseleti kérdésnek ily rendezése tarthatatlan és hogy az ügyvivőnek a képviseleti jogot, mint magától értetőt, meg kell adni megsemmisítési ügyekben is és egyáltalában azokban az ügyekben mind, melyek elsőfokon a bírói osztály elé vannak utalva és melyekben a felek kötelesek magukat képviseltetni. De a tervezet a felhozottakon kívül annak megindokolása végett, hogy a szabadalmi ügyvivőnek a képviseleti jogot minden szabadalmi hatóság előtt folyamatban levő ügyben meg kell adni, röviden még a következőkre is utal : E képviseleti jog megadását követeli az ügyek szakszerű ellátása. Köztudomású, hogy a megsemmisítési ügyekben — megvonási ügyekről külön szólani alig érdemes, mert a szabadalmi hivatal fennállása óta 1 — 2 ilyen ügy volt — az elbírálandó anyagnak túlnyomó része ügyvivők segít12 Törvényjavaslat szabadalmakról.
