Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - IV. Fejezet. A szabadalmi hatóságok
88 A 39—43. §§-hoz. A tervezet a jelenlegi törvénynek azt az álláspontját, mely szerint a szabadalmi ügyekben a szabadalmi hivatal előtt — a kötelező képviselet eseteitől eltekintve — felek személyesen eljárhatnak, fentartja, valamint azt, hogy képviselet esetén mint képviselők csak ügyvédek vagy szabadalmi ügyvivők szerepelhetnek. A 16. §. és 39. §-nak egymáshoz való viszonya ismételten kontroversiára adott alkalmat, holott az ügyállás világos. A külföldön lakó ügyfél ugyanis a 16. §. szerint köteles belföldön képviselőt tartani. Sehol se lévén előírva, hogy a 16. §. szerinti képviselőnek ügyvédnek vagy szabadalmi ügyvivőnek kellene lennie, nem is követelhető a külföldön lakótól, hogy ügyvédet vagy ügyvivőt rendeljen ki képviselőjéül, a mi a nemzetközi érintkezésre való tekintettel fontos, mivel a külföld sem követeli meg tőlünk, hogy külföldön ügyvédi vagy ügyvivői képesítéssel biró képviselőt bízzunk meg. A külföldön lakó ügyfél képviselője eljárhat személyesen azokban az ügyekben, melyekben a belföldi eljárhat személyesen. Midőn ez utóbbi köteles képviselőt megbízni, azt a külföldön lakó ügyfélnek képviselője is köteles megtenni. Ha a külföldön lakó fél képviselője a kötelező képviselet esetein kívül képviselőt biz meg, az csak ügyvéd vagy ügyvivő lehet. Nem lesz semmi akadálya annak sem, hogy a külföldön lakó ügyfél, ha itt belföldön járna, eljárhasson személyesen is oly esetekben, melyekben a belföldi is személyesen eljárhat, mert különben a külföldön lakó ügyfél képviselőjének több joga lenne, mint magának a megbízó ügyfélnek. A mi a kötelező képviselet kérdését illeti, a tervezet azt annyiban kiterjeszti, a mennyiben kibővül a 30. §. szerint a bírói osztály hatásköre. Az nem látható be, hogy a jelenlegi törvény a megsemmisítési és megvonási ügyekben előírta a kötelező képviseletet, de már pl. a megállapítási ügyekben nem. Ezek közt a bírói osztály elsőfokú elbírálása alá eső ügyek közt nem lehet oly megkülönböztetést tenni, hogy néhányban legyen kötelező a képviselet, néhányban pedig nem, mert ezt a kötelező képviseletet épen úgy igénylik ezen ügyek mind, mint a megsemmisítési és megvonási ügyek. A kötelező képviselet tekintetében a tervezet azt az újítást is teszi, hogy a míg a jelenlegi törvény szerint megsemmisítési és megvonási ügyekben kötelező képviselet esetén a képviselő csak ügyvéd lehetett, a tervezet ezt, mint önként értetőt, a szabadalmi ügyvivőkre is kiterjeszti, vagyis a tervezet szerint minden kötelező képviselet esetén a képviselettel ügyvivők is megbízhatók. E tervezet azt a következőkkel indokolja : A jelenlegi törvény megalkotásakor az a szabadalmi ügyvivői kar, mely ma megvan, nem létezett. A jelenlegi törvény (27. §. harmadik bekezdése) a megsemmisítési és megvonási ügyeket »pereknek« nevezi, nyilván abból indulván ki, hogy ezek az ügyek a rendes kereskedelmi eljárás (jegyzőkönyvi tárgyalás) szabályai szerint lévén lefolytatandók és ítélettel eldöntendők, rendes pereknek tekintendők, melyekben a polgári perrendtartás szabályai
