Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - III. Fejezet. A szabadalmak tartalma, megszűnte, megvonása és megsemmisítése
76 félnek, hogy jusson hozzá is ahhoz a szabadalomhoz, melyet már kezdettől fogva neki kellett volna adni. Ezért adja meg a tervezet annak a félnek, kinek joga van a 2-ik pont alapján fellépni, azt a jogot, hogy a negativum helyett pozitívumot kérhessen, azaz kérhesse a szabadalomnak reá leendő átruházását, a mi által sikerül a jogosítottnak szabadalmához jutni. Magától értetődik, hogy a szabadalmat az átruházás időpontjában levő állapotában, a vele járó jogok és kötelezettségekkel veszi át. Az által, hogy a tervezet a jogosított tetszésére bízza, hogy vagylagosan vagy megsemmisítés vagy átruházás iránt felléphessen, legjobban véli a jogosítottnak érdekét védeni. Magától értetődik, hogy azok az átruházásra vonatkozó szabályok csak akkor nyerhetnek alkalmazást, midőn a jogosított igényét kizárólag a 2-ik pontra alapítja ; mihelyt más semmiségi esetet is érvényesít, e szabályok alkalmazása ki van zárva. Egyebekben a tervezet a jelenlegi törvény 21. §-ától lényegileg el nem tér, mert a részleges átruházásra való rendelkezés a már tárgyalt utolsóelőtti bekezdésben találja indokolását. Azt a kérdést, vájjon nem lenne-e czélszerű a megsemmisítési keresetet bizonyos elévülési időhöz kötni (a német törvény szerint a legtöbb semmiségi eset csak 5 év alatt érvényesíthető, lásd német törvény 28. §. 3-ik bekezd.), a tervezet úgy oldotta meg, hogy a jelenlegi törvény álláspontját fentartotta, mely szerint ily elévülési idő nincs. A tervezet ezt az álláspontot azért foglalja el, mivel eddig nem merült fel szüksége annak, hogy ily elévülési idő behozassék ; a húsz évi gyakorlat ily elévülés hiányának semmi hátrányát nem mutatta ki. De különben is nálunk a felszólalási rendszer mellett egyenesen hiba lenne a megsemmisítés kérelmezését elévülési időhöz kötni, mert a semmiség iránti eljárás mintegy folytatása a felszólalási eljárásnak csak más alakban, lehetővé tétele annak, a mi esetleg a felszólalási eljárás rendén elérhető nem volt. A felszólalásnak és a vele azonos jogalapon nyugvó megsemmisítésnek gyakorlását rövid időbeli korláthoz kötni a tervezet szerint hiba lenne, mely az alap- rendszerbe ütköznék. Különben Németországban is igen nagy a száma azoknak, kik az elévülést a megsemmisítésnél ellenzik. A 22. §-hoz. Ezt a §-t, mely a fent felsorolt megszűnés, megvonás és megsemmisítésnek szabadalomjogi következményét megállapítja, a tervezet a jelenlegi törvényből átvette, nem mintha fontos rendelkezést tartalmazna, hanem megszokott- ságánál fogva és mivel benne a találmánynak köztulajdonná válása kifejezetten ki van mondva, azaz nem szükséges, hogy a szabadalmi hatóság a hatály megszűnését és a köztulajdonná válást külön kimondja ; ez mintegy auto- maticze áll be. A tervezet e §-t részben máskép szerkesztette és a felesleges részt, a mi csak szószaporítás, kihagyta, és helyesbítette is, mert nem »érvény« vesztéséről van szó, hanem hatály megszűnéséről, mely okból a tervezet e megfelelőbb kifejezést használja.
