Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - III. Fejezet. A szabadalmak tartalma, megszűnte, megvonása és megsemmisítése
75 mivel a jelenlegi törvény a felszólalás eseteinek felsorolásánál mint egyik felszólalási alapot a 6. §-t is felsorolja a 35. §. második bekezdés 3-ik pontjánál. A megsemmisítési eseteknek a felszólalási esetekkel lehetőleg egyeznie kell, mire különösen nálunk, hol a törvény a felszólalási alap- rendszert fogadta el, súlyt kell fektetni. Ezt az összhangot a megsemmisítési és felszólalási esetek közt akarta a tervezet helyreállítani a 6. §. vonatkozó részeinek felhívása által. Ügy a mint a 2. pont az 5. §. 1., 4. bekezd, és 6. §. 1. és 5. bekezdéseivel áll összhangban, úgy áll a 3. pont az 5. §. 3. bekezdésével összhangban, minek a tervezet ez utóbbinak felhivása által kifejezést adott. A 4. pont csak a szerkesztés tekintetében tartalmaz újítást, tartalmilag nem. A tervezet az által, hogy a 4-ik pontot fentartja, azt a vitát is el akarta intézni, vájjon a leírás hiányai egyáltalában lehetnek-e okai a megsemmisítésnek. Ezt a kérdést nálunk, hol nincs elővizsgálati rendszer, csak igenlően lehet eldönteni. A külföldi törvények e 4-ik pontot a megsemmisítési esetek közé csak azért nem vették fel, mivel felfogások szerint az elővizsgálati rendszer mellett felesleges. Újítást tartalmaz az utolsóelőtti bekezdés. Az ebben foglalt rendelkezéseknek indokai ezek : A megsemmisítés iránti kérelemnek következménye — ha helyt adnak — az a negativum, hogy a megadott szabadalomra nézve kimondatik, hogy az nem létezik többé, még pedig a bejelentés időpont jáig visszamenőleg (ex tunc) ; ez a határozat tehát deklaratorius természetű megállapítási határozat. Ez az eredmény a tulajdonképeni megsemmisítési eseteknél elegendő lehet. A 2. pont azonban — a mint később is látni fogjuk — inkább egy magánjogi természetű igényre ad alapot, mely igény érvényesítésére csak az illető megrövidített fél jogosított. Itt inkább csak tágabb értelemben vett semmiségi esettel állunk szemben. Imiét van, hogy pl. a német szab. törvény ezt, mint megsemmisítési esetet, nem ismeri ; a 2. pontban foglalt eset fenforgásánál Németországban csakis a rendes bíróságok előtt érvényesíthető igénynyel lehet fellépni az iránt, hogy a bíróság a szabadalmat a felperes részére ítélje meg. Az osztrák törvény sem ismeri ezt a 2. pontban foglalt esetet mint semmiségi esetet, azonban az osztrák törvény mégis a szabadalmi hatóság előtt érvényesíthető igényt ad, melyet azonban nem nevez semmiség iránti igénynek, hanem »Aberkennung«-nak (osztrák szab. törvény 29. §. 1. pont), melynek czélja nem a szabadalom megsemmisítése, hanem annak megállapítása, hogy a szabadalom a megtámadott felet nem illeti. Ennek a határozatnak jogerőre emelkedése után 30 nap alatt kérhető, hogy a szabadalmat a támadóra átruházzák. (Osztrák szab. törvény 29. §. 5-ik bekezd.) Ez az alapgondolat helyes, de keresztülvitele nem helyeselhető, mert az osztrák törvény szerint a jogi helyzet az, hogy a szabadalom az »Aberkennung«-nak jogerős kimondás folytán megszűnt, és csak azután kérhető a már nem létező szabadalomnak átruházása. A tervezet ezt a kérdést máskép oldja meg. Számolva ugyanis azzal, hogy a támadó fél jogos érdekét sok esetben nem elégíti ki a szabadalom megsemmisítése, a tervezet módot kíván nyújtani a megrövidített 10*
