Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - III. Fejezet. A szabadalmak tartalma, megszűnte, megvonása és megsemmisítése
71 A 20. §-hoz. E §-ra nézve előre bocsátandó, bogy a nemzetközi unióhoz való csatlakozás alkalmából hozott 1908 : LII. t.-cz. 4. §. az 1895 : XXXVII. t.-cz. 20. §-át némileg módosította ugyan, úgy a 20. §-t, mint az 1908 : LII. t.-cz. 4. §-át azonban az 1913 : XII. t.-cz. hatályon kívül helyezte és azok helyébe annak 1. §-a lépett, vagyis ez által sem az 1895. évi XXXVII. t.-cz. 20. §-ával, sem az 1908 : LII. t.-cz. 4. §-ával, hanem az 1913 : XII. t.-cz. 1. §-ával van dolgunk. Ez a §. oly intézményről rendelkezik, mely egyfelől egyike a legnehezebb szabadalomjogi problémáknak, másfelől pedig a gyakorlatban alig fordul elő, mert köztudomású, hogy úgy nálunk, mint külföldön megvonás és kényszer- engedély eddig egyáltalában alig fordult elő. Ezt az utóbbi körülményt nálunk hajlandók a jelenlegi törvény helytelen szerkesztésének és hibás rendelkezéseinek tulajdonítani. Kétségtelen, hogy a törvény szerkezete nem szerencsés. Nem szabad azonban csak ennek a körülménynek tulajdonítani azt, hogy ily esetek a gyakorlatban alig fordulnak elő, mert ennek főoka az, hogy az érdekeltek az eldöntendő kérdésben egymás közt engedélyek megadása útján esetleg más módon meg szoktak egyezni. A 20. §. — a mint azt a tervezet szövegezi — az első bekezdésben a szabadalom megvonásának, a másod k bekezdésben a kényszerengedélynek kérdését szabályozza. Ez az utóbbi talán az engedélyek kérdésénél lett volna tárgyalható. A tervezet azonban a jelenlegi törvényünknek és a német szabadalmi törvénynek (11. §. hatályba lépett 1911 -ik évi junius 6-iki törvénynek), valamint a német tervezetnek megfelelően itt tárgyalja e két intézményt rokon természetüknél fogva. A használati kényszernek úgy a gyakorlat , mint az elmélet emberei közt sok ellensége van, a mint ez legjobban kiviláglik abból, hogy pl. a nemzetközi iparjogvédő egyesületek egyik kongresszusa (1900-ik évben Párisban) a használati kényszer megszüntetését ki is mondta. Mindazonáltal a kongresszus határozatában megnyilvánult- felfogás gyakorlati érvényre emelkedni nem birt és az 1904-ik évi berlini és 1906-ik évi mailandi kongresszusok kimondták a használati kényszer fentartását, de azzal a módosítással, hogy a nemhasználatnak következménye ne legyen a megvonás, hanem a kényszerengedély. Döntő fordulatot vett e kérdés akkor, midőn Anglia 1907-ben törvényben kimondta, hogy a szabadalom megvonható, ha a szabadalom kizárólag vagy főkép Anglián kivül valósíttatik meg. Ezen az alapon áll az új német (1911-iki) törvény, továbbá a német (1913-iki) tervezet. A jelenlegi tervezetünk ezt annál is inkább elfogadta, mivel csaknem valamennyi kulturáltam (több mint 30) a kényszerhasználat elvét fogadta el, mert döntők a következő okok : A szabadalomtulajdonos a szabadalom által kizárólagos jogot nyer ugyan ahhoz, hogy az illető tárgyat elkészítse, forgalomba hozza stb. (1., 9. §.), de épen mivel ez egy kizárólagos jog, a szabadalmi jogban mindig szem előtt tartandó közgazdaság követelménye szerint e jog kizárólagossága a szabadalomtulajdonosra azt a kötelezettséget rója, hogy azt a kizárólagos jogot gyakorolja is; a jog nemgyakorlása nem eredményez csak a jogosítottra nézve hátrányt, — mint a rendes, szűkebb értelemben vett magán
