Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - I. Fejezet. A szabadalom tárgya
52 Az a szabály, hogy minden bejelentés tartalmazzon egy találmányt , csak úgy értelmezhető, hogy egy találmányról van szó ugyan, de ennek az egy találmánynak lehet több tárgya. Ha valaki egy eljárást feltalál és ezzel egy terméket hoz létre, kérhet szabadalmat egy bejelentésben úgy ez eljárásra, mint az azzal előállított termékre, mert csak egy találmány van, melynek két tárgya van. Ugyanez áll valamely eljárás feltalálása esetén arra a gépre nézve, melylyel az eljárást foganatosítja . így áll a viszony egy gép és a vele előállított termék közt. Ha valaki egy gépnek több részeire nézve talál fel javítást, szabályszerű bejelentést fog tenni akkor is, ha mindazt egy bejelentésbe foglalja, még ha a gép egyes részei más-más funkeziót végeznének is stb. Ezen az alapon az egyes kérdések — melyek mind nem jogi, hanem műszaki ténykérdést képeznek — meg lesznek oldhatók, különösen ha e §-ban használt kifejezéseket »alkotó rész« és »eszköz«-t nem szószerint, hanem tágabb értelemben, e §. rendeltetésének és rácziójának szem előtt tartása mellett használjuk. Végül még csak az jegyzendő meg, hogy e §. helyes alkalmazására nézve hasznos eszközként szolgálhatnak a jelen tervezet 8. §-ának indokolásához a pótszabadalomra vonatkozólag felhozattak. Ugyanis általánosan el van fogadva az az elv, hogy mindaz, a mit pótszabadalmazásra bejelentenek, a törzsbejelentésbe is bele lett volna foglalható ; vagyis az a két találmány akár egy bejelentéssel is be lett volna jelenthető, a nélkül hogy a bejelentés szabálytalan lett volna. A találmány egységessége tehát fenforog. Ezek a pótszabadalomra vonatkozó szabályok a mi kérdésünkben tehát jó szolgálatot tesznek, de óvakadni kell attól, mintha ezzel a kérdés ki lenne merítve, mert a találmány egységességének fogalma tágabb, mint a törzs- és póttalálmány közti viszonyból folyó fogalom ; a pótszabadalmi viszony csak egyik esetét képezi az egységességnek. A tervezet 4. §. második bekezdése új és a tervezet az abban foglaltak szerint az elsőbbség tekintetében egy vitás kérdést kíván megoldani. A szabadalmi hivatal, ha egy bejelentésbe több találmányt talál, melyek nézete szerint nem lettek volna egybefoglalhatok, nincs jogosítva a bejelentést mint szabálytalant elutasítani, hanem — a mint a második bekezdésből látható — záros határidőt tiiz ki, mely alatt a bejelentő a megkívánt szétválasztást megteheti. Ha ennek eleget tesz, két vagy több önálló bejelentés lesz szabályszerű eljárás tárgyává teendő. Az, hogy a bejele tő az eredeti elsőbbséget megtartja, megfelel az uralkodó felfogásnak és azon alapul, hogy azt a szétválasztott találmányt tényleg előzőleg már bejelentette, az már a szabadalmi hivatal előtt fekszik, csak eljárásra nem alkalmas alakban, úgy hogy az újabbi bejelentése csakis az alaki eljárás, a bejelentés alaki helyessége és a kincstárnak a további bejelentési d jra vonatkozó érdekének kedvéért történt. Az 5. §-hoz. E §. első bekezdésében bizonyos alaprendszerről van szó, mely több irányban fontos következményeket von maga után. Két alapfelfogás küzd egymással, melyek szerint az egyik az ú. n. közgazdasági, a másik az ú. n szerzői jogi alapfelfogás. Az első a szabadalmi jog tekintetében alap-
