Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - I. Fejezet. A szabadalom tárgya
53 elvét úgy fejezi ki, hogy a szabadalom az első bejelentőt illeti meg, míg a szerzői jogi felfogás szerint a szabadalom a feltalálót illeti meg. A törvényünk már kezdettől fogva az utóbbi állásponton volt és azt a tervezet most is fentartandónak véli, megegyezően majdnem valamennyi európai törvényhozással, míg a másik állásponton ez idő szerint csak a német szabadalmi törvény áll, de az ennek módosítása tárgyában megjelent törvénv java slat is már a szerzői jooi felfogáshoz csatlakozik (3. §.). A tervezet az eddigi alapfelfogást fentartandónak annál is inkább véli, mivel abból az a fontos következmény folyik, hogy a feltalálónak, mint ilyennek, jogát meg kell védeni. Ezt a védelmet a másik — t. i. a közgazdasági — felfogás mellett meg sem lehetne indokolni. A feltaláló mint ilyen, már jogvédelemben részesül pl. akkor, ha valaki a feltalálónak rajzaiból, mintáiból stb. veszi találmányi bejelentésének adatait és a feltaláló mint il.ven, ezen az alapon felszólalhat ; a szabadalomnak a maga részére való megadását kérheti. Rá kell mutatni továbbá a felt Iáiénak előhasználati jogára (12. §.), továbbá a megsemmisítési kereset iránti jogára (21. §. 2.). A feltaláló jogát, mint ilyent, mint önálló jogot, függetlenül a találmány bejelentésétől, elfogadják mindenütt ; ezért az mint önálló jog — minden jogrendszer szerint — átruházható, átörökíthető, úgy hogy mindaz, a mi a feltalálóra áll, az áll annak jogutódjára nézve, a mint ennek az 5. §. első bekezdése kifejezést is ad. Mindez oly fontos, hogy az ú. n. szerzői jogi felfogás fentartása teljesen igazoltnak mutatkozik. Mindez, a mi a jelenlegi törvényünkkel megegyezik, de annak indokolásából hiányzott, fel volt említendő a tervezetnek e kérdésben történt állásfoglalásának indokolása szempontjából . Az itt feltartott alapelvet azonban nem kell félreérteni oly értelemben, mintha másnak, mint a feltalálónak szabadalom adható nem is lenne, mert ez az iparfejlesztést gátló túlhajtása volna az alapfelfogásnak Nem lehet ugyanis feladata a szabadalmi törvénynek oly rendelkezést tenni, melynél fogva a feltaláló találmányát tetszés szerinti időkig titokban tarthassa és ez által az ipartól egy fontos fejlesztési eszközt elvonjon. Ezért bizonyos fokig mintegy kényszeríteni kell arra, hogy találmányát minél előbb bejelentse, mivel különben kiteszi magát annak, hogy ugyanezt a találmányt bejelenti másvalaki, a kire épen a helyes iparfejlesztés érdekében ki kell mondani, hogy feltalálónak kell tekinteni oly módon, hogy a szabadalmi hatóság nincs kötelezve, de jogosítva sincs, a bejelentőnek feltalálói minőségét hivatalból kutatni. Ezért a tervezet szükségesnek tartotta épen az 5. §. első bekezdésében elfoglalt elvi álláspontnál fogva az iparfejlesztés érdekében szükséges további rendelkezéseket is — a mostani gyakorlatunkkal megegyezően — felvenni, miután azok eddigi törvényünkben hiányoztak. E rendelkezés által, hogy t. i. feltalálónak az első bejelentőt kell tekinteni, a feltaláló joga sérelmet nem szenved, mert az illetőnek jogában áll megfelelő módon — a felszólalás, megsemmisítési kereset, rendes per útján stb. — jogának érvényesítéséről gondoskodni . Ide tartozik egy további kérdésnek szabályozása, mely eddigi törvényünkben kifejezetten szabályozva nem volt és mely szabályozás a tervezet 5. §-ában ugyancsak a mostani
