Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - I. Fejezet. A szabadalom tárgya
51 ezt ki is mondta és azóta követi is. Már pedig egy majdnem két évtizeden át folytatott gyakorlat, mely ellen kifogás nem tétetett, csakis fontos oknál fogva változtatandó meg, mely fontos ok jelenleg nem forog fenn. A 3. §. utolsó bekezdésének elhagyása azon alapul, hogy az a rendelkezés, mely szerint a külföldön megjelent hivatalos hirdetések újdonságrontó voltára nézve az államszerződések rendelkezései mérvadók, mint magától értető, el volt hagyandó. A 4. §-hoz. A jelenlegi törvénynek 4. §-a helyesebben az eljárásról szóló fejezetbe lett volna elhelyezendő. A tervezet azonban e §-t már az elhelyezés megszokottságánál fogva meghagyja e fejezetben, a mi különben alárendelt jelentőségű kérdés. Fontosabb ennél az, hogy mindig szem előtt tartandó e §. alkalmazásánál az a körülmény, hogy e §. nem tartalmaz sem alaki, sem anyagi jog szempontjából valami szabadalomjogi alapelvet. Ennek a §-nak szülőoka és czélja is csak czélszerüség, hogy ugyanis az egyes szabadalmak megvizsgálása, áttekint- hetése, lajstromozhatása és nyilvántartása megkön nyit tessék és hogy a kincstár a szabadalmi díjak tekintetében meg ne rövidíti essék. Abból, hogy több, egybe nem foglalható találmányt tartalmazó bejelentést — ha a szétválasztásra irányuló felhívás sikertelen maradt — a szabadalmi hivatal elutasít, mert szabálytalan bejelentésre szabadalmat adni nem lehet, ( nem következik semmi. Ezért ha ily bejelentés szabálytalanságának daczára a szabadalmat elnézésből megadták, az 1 sem megsemmisítési keresettel, sem más úton azon az alapon l meg nem támadható ; a megadás előtt ezen az alapon felszólalással nem lehet élni. Ezért az a kérdés, vájjon a bejelentés a 4. §-ra való tekintettel szabálytalan-e vagy sem, kétség esetén mindig a bejelentő javára döntendő el, mert az mindenesetre kevesebb hátrányt okozna, mint az ellenkező döntés. A tervezet a jelenlegi törvény 4. §-ának szövegezését lényegileg fentartotta, de a helytelenül alkalmazott »szabadalomba« kifejezés helyett a »bejelentésbe« kifejezést alkalmazta, mert hisz arról van szó, hogy mit szabad egy bejelentésbe (nem pedig találmányba) egybefoglalni. E §. szövegezése iránt sok kisérletezés történt, de jobbnak egyik sem tekinthető, mint a jelenlegi, mely az osztrák törvény 49. §-ával is megegyezik. Ezért a tervezet azt fen- tartja. A német törvény e kérdést nem szabályozza, csak a 20. §-ban kimondja, hogy minden találmány külön jelentendő be és annak elbírálását, hogy forog-e fenn egy bejelentésben oly halmazat, mely a bejelentést szabálytalanná teszi, a gyakorlatra bizza. Megkísérelték a találmány egységességét »a műszaki czél egységességében« látni (Munk : Öster. Patentgesetz 214. 1.). A német törvénytervezetre tett észrevételekben a német iparjogvédelmi egyesület azt javasolta, hogy azok a találmányok legyenek egybefoglalhatok egy bejelentésben, melyek műszakilag együvé tartoznak (»technisch zusammen gehören«). Mindez azonban nem szerencsésebb szövegezés ; az egységesség fogalma kellő szabatossággal nem irható körül egy általános szabályban ; minden egyes eset külön bírálandó el. 7*
