Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - I. Fejezet. A szabadalom tárgya
50 vélte helyesnek a tervezet, hogy ennek a teljes iilési határozatban foglalt felfogásnak kifejezés adassék az eddigi 3. pontnak megfelelő módosítása által. Nem vélte a tervezet azonban átveendőnek a jelenlegi törvénynek azt a rendelkezését, mely szerint sem a nyomtatvány útján való közzététel, sem a gyakorlatba vétel újdonságrontó hatással nem bir, ha 100 évnél régibb. Erre az intézkedésre nézve megjegyzendő, hogy a 100 év teljesen ötletszerűen megállapított időt jelent, ép ily jogosultsággal lehetett volna 50 vagy 80 évet megállapítani. Az ilyen hosszabb időtartamnak megállapítása egyáltalában csakis azon a feltevésen alapul, hogy az, a mi praktikusan gyakorlatba nem vétetett, vagy irodalmilag nem terjesztetett, feledékenységbe ment és ezért jelentőséggel alig birhat. Ez egy teljesen önkényes, semmivel sem igazolt feltevés ; feltevésekre pedig törvényes rendelkezéseket alapítani nem lehet, különösen mikor a feltevés téves. A mi a gyakorlatba vételt illeti, ennél a 100 éven inneni időre való korlátozás különben csakis a mi törvényünkben van meg, valószinüleg csak tévedés folytán, mert a mi törvényünk e kérdésben a német szabadalmi törvény után készült, de a német törvény szerint ez a 100 év nem a gyakorlatba vételnél, hanem csak a nyomtatványok útján való közzétételnél nyer alkalmazást. De ez utóbbinál sincs jelentősége, sem jogosultsága, különösen ha figyelembe veszszük, hogy több műszaki folyóirat már a 80-ik, 90-ik évfolyamban van, úgy hogy rövid időig kell várni, a míg valaki e régi iratok átkutatásához és »a feltaláláshoz« hozzáfoghat. Es itt van az a pont, melyre a fősúly fektetendő, t. i. az, hogy épen a mi törvényünknek nem szabad ily rendelkezést felvenni a nélkül, hogy következetlenséggel ne vádol - tassék. A mi törvényünk ugyanis mint egyik főalapelvet azt tartalmazza, hogy a szabadalom a feltalálót illeti (5. §.), oly alapelv, melyet az új javaslattal most Németországban is be akarnak hozni. Minthogy nálunk ez az alapelv feltétlenül fenn lesz tartandó, törölni kell minden oly rendelkezést, mely az ellenkező eredményre, t. i. arra vezetne, hogy a nem feltalálónak a szabadalmi oltalom megnyerése megkönnyíttessék, a mi a 100 évi időtartamnak fentartása mellett nyilván megtörténik. Megjegyzendő végül, hogy ezt a korlátozást a jelenlegi törvény előtti jogszabályok nem ismerték és hogy a német szabadalmi törvényen kivül csakis a portugál törvény tartalmaz ily rendelkezést, míg az összes többi törvények mellőzik. A 3. §. indokolásához tartozik még annak felemlítése, hogy a tervezet a bejelentésnek közzétételét és a hivatalnál mindenki által való megtekint hét ését nem tekinti újdonságrontó körülménynek és ezért azt mint ilyent fel se vette, a mint az eddig se szerepelt mint ilyen se nálunk, se külföldi törvényekben. A jogirók túlnyomó része annak a nézetének ad kifejezést, hogy a bejelentés közzététele és betekinthetése nem újdonságrontó. Ugyanez az állandó gyakorlata a német szabadalmi hivatalnak és a német legfelsőbb bíróságnak (Reichsgericht) is ; ugyanez az állandó gyakorlata a mi szabadalmi hatóságainknak is, és a szabadalmi hivatal 1899. évi deczember 4-én (731/99. ein.) tartott teljes ülésében