Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - I. Fejezet. A szabadalom tárgya
49 adni, és magától értetődik, hogy úgy mint a gya korlatba - vételnél, a közszemlére való kitételnél is csak a belföldi értendő. Ezzel áll kapcsolatban a tervezet 3. §-ának utolsó mondata. Az 1911-ik évi XI. t.-cz. ugyanis a szabadalmaknak, védjegyeknek és mintáknak kiállításokon nyújtandó oltalmáról szól. Minthogy a közszemlére való kitétel alatt — a mint fent már mondva volt — a kiállításon történt közszemlére való kitétel is értendő, szükséges volt minden félreértés kikerülése végett kiemelni, hogy a jelen tervezet az említett t.-cz. rendelkezéseit nem érinti. Ennek a törvényczikknek vonatkozó részeit a tervezetbe felvenni azért nem mutatkozott czélszerünek, mivel ez a t.-cz., melynek megalkotására Magyaroszág a nemzetközi unió kötelékébe való belépéséről szóló 1908-ik évi LII. t.-cz. 11. czikkében, illetve a washingtoni nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló 1913. évi VIII. t.-cz. 11. czikkében kötelezettséget vállalt, nemzetközi vonatkozású. Az újdonságrontás alóli kivételen kivül e t.-cz. a prioritásnak egy kérdését tárgyazza, a t.-cz. czíme is »időleges oltalom«, melyben a kiállításokra bevitt találmányok részesülnek ; ezenfelül nem vonatkozik e t.-cz. csak szabadalmakra, hanem védjegyekre és mintákra is. Ezenkivül nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy az a t.-cz. nemzetközi megállapodáson alapulván, ahhoz a megállapodáshoz lehetőleg hozzá kell simulnia és a megállapodás megváltoztatásával módosulnia ; ily módosítást eszközölni egyes törvényen könnyebben lehet, mint az alaki és anyagi szabadalmi jogot magában foglaló szabadalmi t örvényen. Mindezeknél fogva a tervezet szerint czélszerübb az 1911-ik évi XI. t.-czikknek rendelkezéseit a tervezetbe be nem olvasztani. A 3. pontra nézve kiemelendő, hogy a tervezet szerinti változtatás nem akar egyéb lenni, mint a jelenlegi törvény mintegy húsz éves fennállása alatt kialakult helyes gyakorlatnak kifejezésre juttatása. A jelenleg hatályban levő 3. pont szerint ugyanis nem új a találmány, ha az már szabadalom tárgyát képezte. Ilyen alakban kifejezve ez nem helyes és nem is találjuk ezt egyik szabadalmi törvényben sem, mert az, hogy ugyanarra a tárgyra vagy eljárásra már előzőén szabadalmat adtak, nem újdonságrontó, hanem úgyszólva igényrontó ; ha valakinek már megadták a szabadalmat, ugyanarra nézve már nincs igénye másvalakinek szabadalmi oltalomra. De ez az egész kérdés nem itt, hanem későbben (5. §.) az illető helyen tárgyalandó. De külön megfontolást igényelnek a jelenleg hatályban levő törvény előtt érvényben volt szabályok alapján megadott, nyomtatásban azonban meg nem jelent szabadalmak. Ezeknek, de csak ezeknek már meg kellett adni — a mi régebbi specziális viszonyainkra való tekintettel — az újdonságrontó hatást, a mint az a szabadalmi hivatal által még 1904. évi január 2-án tartott teljes ülésben hozott határozat értelmében követett gyakorlat által megállandósult, mely teljes ülési határozat szerint a 3. §. 3. pontja »kizárólag hazánkban fennállott régi szabadalmi szabályok hatálya alatt és az 1895. évi XXXVII. t.-cz. életbelépte előtt önállóan vagy közös egyetértéssel engedélyezett akár fennálló, akár lejárt szabadalmakra vonatkozik«. Ezért 7 Törvény javaslat szabadalmakul.
