Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - IX. Fejezet. Átmeneti és zárhatározmányok
141 zások még most is fent art hat ók. Valószínű, hogy az az érdek, melynél fogva annakidején a tiltakozás megtörtént, időközben megszűnt, vagy lehet, hogy más ok kívánatossá teszi a tiltakozás elejtését. Ennek a kérdésnek elbírálására, vájjon a tiltakozás elejtendő vagy fentartandó-e, egyedül hivatottnak csak az tekintendő, ki a tiltakozással élt, t. i. a kereskedelemügyi minister. Az, hogy azok az ügyek, melyeknél a tiltakozást a minister elejti, rendes kezelésben részesítendők, magától értetődik. Azok az ügyek, melyekben a tiltakozást fentartják, szintén elintézendők, mert különben ezekre vonatkozólag megmaradna a mostani jogállapot, melyet a tervezet meg akar szüntetni, mivel ez az európai kulturállamokban egyedül áll a maga nemében és iparjogvédelem, valamint iparfejlesztés szempontjából tűrhetetlen. Az elintézése ezeknek az ügyeknek azért is szükséges, mivel mindenekelőtt azt kell eldönteni, vájjon arra a bejelentésre egyáltalában adható-e szabadalom ? Mert ha szabadalmat nem adnak, akkor úgyis tárgytalan a tiltakozás, miután az a szabadalom megadása ellen irányult. Csak ha megadják a szabadalmat, merül fel az a kérdés, vájjon mi történik vele ? Ebben a kérdésben a tervezet abban a felfogásban van, hogy a tiltakozás fentartását magasabb állami érdek tehette indokolttá, úgy hogy ezt feltétlenül respektálni kell annyiban, hogy a szabadalmat a bejelentőnek ne adják meg, mert hisz ez a czélja a tiltakozásnak. Ezért a szabadalmat a kormánynak kell megadni, mert azt a tiltakozást és fentartását, hogy a szabadalmat a bejelentőnek ne adják meg, miután pedig a szabadalmat valakinek meg kell adni, csak úgy értelmezhető, mintha azt a kormány a maga részére bejelentettnek tekintené. Ez által a kérdés oly módon nyer megoldást, hogy a kormány által védett állami érdek még legkisebb mértékben sem szenved hátrányt, annál kevésbbé, mivel jogában áll ily módon szerzett szabadalmat titokban tartatni. Magától értetődik, hogy a bejelentőnek kárpótlás nyújtandó, ha tőle a találmányt, melyet bejelentett, elveszik. A kártérítés terjedőimére a 86. §. utolsó bekezdésének az a rendelkezése, mely a nem vagyoni kárról szól, nem nyerhet alkalmazást, mert annak csak szabadalomsértés esetében van helye. A jelen esetben fizetendő kártérítés mérve hasonló elvek szerint lesz elbírálható, mint az állam érdekében történt kisajátítások esetében. A tervezet annak a nézetnek ad kifejezést, hogy az itt javasolt módozatok mellett ezek az ominózus ügyek megszűnnek, az állam érdeke teljesen meg lesz óva és a bejelentő ha nem is nyert szabadalmat, kárpótlás útján érdeke legalább némi kielégítést nyert. A tervezet nem tekinti kizártnak, hogy a kormány az összes tiltakozásokat elejtheti a nélkül, hogy az állam érdekét sértené, mivel ezt az érdeket teljesen megóvja akkor is, ha a tiltakozás elejtése után a szabadalom megadása körüli eljárás befejezését bevárva, a 15. §-on alapuló jogát érvényesíti. A tiltakozást fentartó vagy elejtő nyilatkozatra vonatkozólag világosan kellett rendelkezni, hogy mi történjék azzal az ügygyei, melj-ben nem érkezett be nyilatkozat ? Ez az elejtéssel azonos hatályú ; az elkésetten iktatóra érkezett nyilatkozat pedig nem létezőnek tekintendő, mert
