Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
137 mondja, csakis fentartja különben a mai jogot, mely ellen kifogás nem volt (jelen törvény 54. §. első bekezd.), mely okból behatóbb indokolás mellőzhető, és a tervezet még csak utal a 94. §. indokolásánál felhozottakra is. Hogy felfüggesztés esetén a biztosítási intézkedésekre vonatkozólag is esetleg határozni kell, — a dolog természetében és a biztosítási intézkedéseknek esetleges súlyos következményeikben rejlő, bővebb indokolást nem igénylő rendelkezés, mely különben lényegben megfelel a jelen törvény 54. §. második bekezdésében foglalt rendelkezésnek. A 95., 96. §§-hoz. A 95. §. rendelkezései lényegben megegyeznek a jelen törvény 52. §. második bekezdésében foglalt rendelkezésekkel . A 96. §. pedig azt a különben magától értető szabályt tartalmazza, hogy mindaz, a mit a tervezet a 85. §., 86. §. (második és harmadik bekezdésében), a 87. §-ban, a 88. §. 1 — 5. bekezdésében és a 89. és 91. §§-ban a szabadalmi hatóságokhoz tartozó ügyekre vonatkozólag előir, büntetőügyekben is alkalmazandók, mely szabályt — csak megfordított alakban — a jelen törvény is (58. §. harmadik bekezdés) tartalmazza, a mennyiben a büntetőügyre vonatkozó szabályok kiterjesztetnek a magánjogi követelésekre, míg a tervezet a fent már jelzett álláspontjából kifolyólag a megfordított eljárást követi. A 97. §-hoz. A tervezet e §-ban a jelen törvény 59. §-ával lényegben egyező rendelkezést tartalmaz. A 15. §-ban megállapított, valamint más kártérítési és egyéb oly követelések részére, melyek nem tartoznak a szabadalmi hatóságok hatáskörébe, fórumot kellett megállapítani. A jelen törvény 59. §-a a kártérítési követeléseket az értékre való tekintet nélkül kizárólag a kir. törvényszék hatáskörébe utalta. Az 1912 : LV. t.-cz. 6. §. utolsó bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy a kártérítési perekben a birósági hatáskörre vonatkozólag a polgári perrendtartás általános szabályai alkalmazandók, vagyis e szerint a 2500 K-n alóli kártérítési követelés a kir. járásbiróságok hatáskörébe tartozik. A tervezet feltétlenül azt javasolja azonban, hogy a törvényszékek kizárólagos hatásköre visszaállítandó. Az 1912 : LV. t.-cz. 6. §-ára vonatkozó ministeri indokolás maga »a szabadalmi perekhez fűződő nagy érdekről« szól. Ez az érdek pedig sehogy se kívánja meg ezeknek az ügyeknek értékhatár szerinti kettéválasztását. Ezek az ügyek különleges természetüknél fogva épen azt kívánják, hogy az egyöntetű és szakszerű elintézés érdekében minél kevesebb alsófokú bíróság foglalkozzék velük. Ez az alapgondolat volt mérvadó akkor is, mikor a szerzői jog megsértéséből származó kártérítési követelést értékre való tekintet nélkül a kir. törvényszékek hatáskörébe utalták (1884 : XVI. t.-cz. 26. §. fentartva az 1912. évi LIV. t.-cz. 4. §. által). De mérvadó volt az az alap- gondolat akkor is, mikor a szabadalmi törvény 59. §-a a 18 Törvényjavaslat szabadalmakról.
