Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
133 A 91. §-hoz. Ez a §. a jelen törvény 57. §. két utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésekkel megegyezően a megállapítás következményeit, illetve ennek viszonyát a sértéssel szemben állapítja meg ; külön indokolás felesleges. (Hasonló rendelkezés van az osztrák szabadalmi törvény 111. §-ában.) A 92. §-hoz. A tervezet 92—96. §-ai a szabadalomsértéssel büntetőjogi szempontból foglalkoznak. A szabadalomsértés büntető úton való megtorlása nem mellőzhető, sőt lehetnek esetek, melyekben talán épen ez az út a legczélirányosabb. De közgazdaságilag véve mindenesetre a másik út tekintendő fontosabbnak, mely okból a tervezet első sorban a magánjogi vonatkozásokat szabályozta, mely szabályoknak egyik része a büntető ügyekre is alkalmazást nyer (tervezet 96. §.). A tervezet a szabadalomsértést büntetőjogilag — az eddigi joggal megegyezően — kihágásnak minősíti és a büntetés mértékére sem tesz változtatást. A fogalmi meghatározás tekintetében azonban nem fogadja el a jelen törvény (49. §.) rendelkezéseit, hanem a tervezet 85. §-ában megállapított fogalom meghatározását itt is változatlanul fentartja, mert a szabadalomsértés objektive mindig csak egy és ugyanazon fogalom alá eshetik és csak a sértő fél szubjektív magatartása jön a továbbiaknál figyelembe. A kihágás teljes tényálladéka már létesül, mihelyt valaki a szabadalomsértést szándékosan követi el, e szerint a szándékos szabadalomsértés a sértett fél tetszése szerint alapja lehet csak a magánjogi követelésnek, vagy a kihágásnak, melylyel együtt a kártérítési követelés is érvényesíthető. Ennélfogva a szabadalomsértés tényálladéka úgy czivil- mint büntetőjog szempontjából azonos, azzal a fontos különbséggel, hogy kihágás gondatlanságból el nem követhető. A büntető szabadalomsértésnek ily módon való meghatározása különben megegyező az osztrák szabadalmi törvény (95. és 97. §§.), a német szabadalmi törvénynyel (36. §.) és a német szabadalmi törvényjavaslattal (51. §.). Lényeges az a változás, melyet a tervezet az által tesz, hogy a kihágás elsőfokú elbírálását a Idr. törvényszékek hatáskörébe utalja, míg a jelen törvény (50. §.) szeiánt e kihágás a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik. Ennek a változtatásnak az indoka a következő : A jelen törvény azonkívül, hogy a kihágást a járás- biróság hatáskörébe utalta, a felebbvitelre nézve úgy intézkedett volt (55. §.), hogy másodfokon a kir. ítélőtábla, harmadfokon a kir. Curia ítélkezzen. Ez a jogállapot megfelelő volt és számolt a kérdésben forgó ügyek nagy fontosságával, kifejezvén azt, hogy a törvényhozó szükségesnek tartja azt, hogy az utolsó fórum a Curia legyen. Ez a jogállapot tartott a szabadalmi törvény életbelépése napjától (1896. évi márczius 1-től) a bűnvádi per- rendtartás életbelépéséig (1900. évi január 1-ig). Ekkor az a meglepő és váratlan fordulat állott be, hogy a kihágás miatti ügyekben a kir. járásbíróság ítélete ellen felebbezést a Bp. értelmében a kir. törvényszék intézte el, még pedig
