Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
120 »az érvényét vesztett szabadalom hatályba többé nem léphet«. A tervezet ezzel nem ért egyet, mert közérdek forog fenn akkor is, ha egy nem semmis szabadalmat helytelenül semmisítettek meg. Ezért a tervezet, eltekintve attól, hogy az alapeljárás elutasítólag vagy helytadólag végződött, az újrafelvételt megengedhetőnek véli. Azonban azt nem tartaná helyesnek, hogy mindazokban az esetekben, melyekben a Pp. perújítást megenged, újrafelvétel is megengedhető legyen. Ezeknek az ügyeknek a természete, harmadiknak ahhoz fűződő érdeke, az alapeljárásban hozott határozatnak gazdasági kihatása mindazt követelik, hogy az alapeljárás rendén hozott határozat újrafelvét ellel csak a legritkább esetekben, kivételesen és akkor is inkább csak közérdekű természetű okokból legyen megtámadható. Különben is ezen eljárás természetéből, t. i. az officzialitásból is folyik, hogy újra fel vételre ritkábban lesz szükség, mint más eljárásban, mivel már az alapeljárásban a szabadalmi hatóságok szabad intézkedési joggal bimak ; továbbá pl. a megsemmisítési ügyekben,, ha az eljárás nem vezetett eredményre, ugyanaz a kérelmező, ugyanaz ellen az ellenfél ellen ugyanarra a szabadalomra vonatkozólag újrafelvétel nélkül új megsemmisítési eljárást tehet folyamatba, ha más jogalapra támaszkodik. Ezért a tervezet az újrafelvételt a legszűkebb körre szorítva, csak akkor engedi meg, ha az alapeljárásban hozott határozatra büntetendő cselekmény volt befolyással, a mint azt a Pp. 563. §. 7 — 9. pontjai körülírják. Ugyanezen az állásponton van különben az osztrák szabadalmi törvény (84. §.). A német szabadalmi törvény erre a kérdésre nézve nem rendelkezik, a gyakorlat pedig újrafelvételnek egyáltalában nem ad helyet, a mi talán túlrideg álláspont. Ennek a §-nak többi rendelkezései külön indokolásra nem szorulnak. A 77. §-hoz. A tervezet a jelen törvény 39. §-án csak stiláris módosításokat tett és ezenkívül tekintettel arra, hogy a szabadalmi tanács előtt is lesznek szóbeli tárgyalások, erre a második, harmadik és negyedik bekezdésben tekintettel kellett lenni. Azt a rendelkezést, hogy a tanuk és szakértők megbírságolását a szabadalmi hatóságok teljesítik, a jelen törvény 39. §. második bekezdését módosító 1912. évi LV. t.-cz. 6. §. már tartalmazta, honnét a tervezet azt ide átvette. A jelen törvény 40. §-át a tervezet teljesen mellőzi. Elvileg helyteleníti azt, hogy már az elsőfokú hatóság bírságot róhasson ki, ha valakit »konok perlekedő «-nek tart. A Pp. sem tartalmaz ily rendelkezést, mert a Pp. 544. §-a szerint ily birságnak csak felülvizsgálati kérelem esetén van helye, ha az két egybehangzó ítélet ellen irányul és »nyüván alaptalan«, vagy ha oly ítélet ellen irányul, mely ellen a felülvizsgálati kérelmet a »törvény kétségtelenül kizárja«. A Pp. tehát csak igen kivételes esetekben és csak a harma dbiróság által gyakorolható bírságolási jogot állapít meg. Ehhez járul, hogy a Pp. közérdekű (státus) perekben az 544. §-t nem alkalmazza, így
