Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - V. Fejezet. Az eljárás
i 16 badalmi hatóságok hatáskörébe, úgy hogy ez a hatáskör a tervezet által nagy kiterjesztést nyert. Ezt a kiterjesztést meg kellett tenni, mert ezek az ügyek lényegükben mind azonos vagy hasonló természetűek, de meg kellett tenni már a tervezet által az anyagi jogban tett változtatások folytán, pl. a függőszabadalmak intézményének, továbbá a kényszerengedély új szabályozásának felvétele folytán, úgy hogy az azon alapuló jogok érvényesíthetése czéljából fórumot kellett teremteni. Hasonlóképen áll a kérdés az előző használó jogára nézve, mely intézményt az eddigi törvény is ismerte ugyan, de az abból folyó hatálytalanság kimondásáról gondoskodva nem volt. Az ú. n. pozitiv megállapítási ügyek a szabadalmi hatóságok hatáskörébe való bevonásának — mely ellen komoly ellenvetés alig lesz felhozható — az a természetes következménye van, hogy az abból szükségképen folyó követelések elbírálása is a szabadalmi hatóságok hatáskörébe utalandó. Ha ugyanis a megállapítási kérelemnek helyt adtak és ezzel kimondták, hogy bizonyos tárgy elkészítése, for- galombahozatala stb. vagy bizonyos eljárás alkalmazása által valamely szabadalmat megsértettek (85. §.), ebből önként folyik, hogy a szabadalomtulajdonos a sértés beszüntetését, vagy a további sértéstől való eltiltást kérhesse, mert különben a megállapításnak — ha a sértő nem hagyott fel önként a sértő cselekménynyel — legtöbbször nem lesz se czélja, se eredménye. Ugyanígy áll a kérdés a szabadalomsértésből folyó gazdagodási vagy kártérítési követelésre vonatkozólag (arról, hogy mikor követelhető gazdagodás kiadása és mikor kártérítés, a 85. §-nál lesz szó). Ez a kérdés a szabadalomsértés megállapításától annyira elválaszthatlan, hogy egyik a másik nélkül el sem bírálható. Ha nem állapítják meg a szabadalomsértést, a gazdagodási és kártérítési követelésről szó sem lehet ; ha pedig megállapítják, akkor az a követelés természetes és szükségképeni folyománya a megállapításnak. Ezek az ügyek úgyszólva eddig is a szabadalmi hivatal által nyertek — bár közvetve — elintézést, mert a rendes bíróság a szabadalmi hivatalt megkereste vélemény- nyilvánítás iránt, ez a megkeresés kötelező volt (jelen törvény 50. §. haramdik bekezd, és 58. §. harmadik bekezd.). A szabadalmi hivatal véleménye képezte az alapját a bírósági döntésnek, a mi nem is lehet másképen, mert oly specziális szabadalomjogi kérdés (leírás értelmezése) forog szóban, melyben a kellő jártasság és megnyugtató szak- képzettség csak a szabadalmi hatóságnál található. Ez ügyeknek a szabadalmi hatósághoz való bevonása által tehát csak az az állapot nyert rendezést, mely lényegben már most is fenforog. Ehhez járul, hogy a szabadalmi hatósághoz való utalás folytán ezeknek az ügyeknek kezelése, elintézése sokkal egyszerűbbé válik, mert az előkérdés, a jogi kérdés, a műszaki kérdés, szóval az ügy helyes elbírálására vonatkozó összes kérdések úgyszólva egy kézben egyesülnek. Hogy az összpontosítás által az ügyek szakszerűbb elintézésben fognak részesülni, az kétségtelen. Midőn végül a tervezet még csak arra a körülményre utal, hogy a szabadalmi hivatal tagjainak minősítése egyenlő bármely bíróság tagjai minősítésével, és azonfelül ugyanazon természetű ügyekkel való állandó foglalkozás az intézkedések szakszerűségét és helyességét
