Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
Bevezetés
IV előtt jóval a római császárság idejében már gyakran köttettek. Ama korabeli könyvkereskedők ugyanis megszerzett irodalmi művekről másolatokat rabszolgáik segélyével oly nagy mennyiségben és oly olcsó árért készíttettek, milyen mennyiségben és árért eleinte a könyvnyomdászat is alig lehetett volna képes előállítani. Valerius Martialis egyik epigramájában felemlíti, hogy xéniái kiadványát négy pénzért (sestertiusért^) lehet Tryphon könyvkereskedőnél kapni ; ezt az árt ő igen magasnak tartja és azt mondja, hogy a kiadónak két pénz ár mellett is nyeresége lenne.1) Ezekből és hasonló jegyzetekből azt lehet következtetni, hogy a római császárság idejében az irók irodalmi munkáik kiadói jogát egyes könyvkereskedőkre átruházták és hogy a kiadói jogot a könyvkereskedés üzleti szokásai védték; de a kiadói üzlet jogi védelemben nem részesült, mert a római jogforrások az irói művek többszörözéseinek kizárólagos jogát nem említik és olyan különös jognak, mely keresettel érvényesíthető lett volna, el nem ismerték. Egészen másként állott a dolog a könyvnyomtatás feltalálása után, midőn az irói művek többszörözése gépek által eszközöltetett. A többszörözés e módjánál a kiadó az irói mű egy egész kiadását egyszerre volt kénytelen megrendelni és a kiadás példányainak remélhetőleg elkelendő számát előre kellett meghatározni, mielőtt a betűszedés további használatra szét nem hányatott. Ekkor már a nyomtatvány jogtalan többszörözése egészen más és veszélyesebb alakot öltött, a mennyiben a kiadó ki volt téve annak az eshetőségnek, hogy vállalatának tetemes költségeit elveszti az által, hogy az olcsóbb és rósz utánnyomás saját ki*) Valerii Martialis Epigramata Lib. : XIII. ep. 3. Omnis in hoc gracili xeniorum turba libello, Constabit numerus quator emta tibi. Quator est nimium, poterit constare duobus Et faciet lucrum bibliopola Tryphon. Ugyanez a költő négy kiadó nevét jegyezte fel, kik közzül Tryphon a Xéniákat, Quintus Pollius Valerianus ifjúkori költeményeit, Atractus az Epi- gramákat és az epigramáknak egy különös zsebkiadását Secundus Lucensisnek egy szabadossá adta ki. E költő kiadói részére epigramák alakjában hirdetéseket irt, melyekben a könyv alakja, ára, a czég és a könyvkereskedés helye ben foglaltatott. Dr. Apathy idézett műnk. 9. lap. Dr. Klostermann R. Das Urheberrecht und Verlagsrecht 35. lap. V.
