Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)

Bevezetés

V

admánya példányainak kelendőségét megakadályozza. A kiadók érdeke volt tehát kiválólag első sorban az, mely a többszörözés kizárólagos jogának védelmet követelt.

A jogtalan többszörözés és közzététel ellen egyelőre egyes esetekben kiváltság, szabadalom kieszközlése által igyekeztek az érdekeltek védelmet szerezni. Ilyen szabadalmakat, habár csak szórványosan — találhatni a könyvnyomtatás mesterségének terjedése után csak hamar a 16-ik század kezdetétől fogva, mely szabadalmak vagy a szerzőnek, vagy a kiadónak, de régibb időben kiválólag és rendszerint csak a kiadóknak adattak. E szabadalmak alapeszméjét általában az képezte, hogy az irói művek nyomtatását és kiadását tevő iparvállalatnak monopolizálás által nyuj- tassék védelem. Ezen kiindulási pontból kimagyarázható az általános szabadalmaknak nem ritkán előforduló adományozása bizonyos kiadó minden kiadmányaira, valamint a már régebben megjelent és kinyomatott művekre is ; kimagyarázható továbbá a szabadalomnak — habár nem kivétel nélkül — rendes megszorítása bizonyos meghatározott hosszabb vagy rövidebb időre és a szerző és kiadó közt netalán fennálló jogviszonynak teljes mellőzése ; végre megfejthető a szabadalmazottat megilletendő jogosultság tartalma, mely abból állott, hogy másokat a többszörözéstől visszatarthatott, a többszörözés előállított példányait elvé- tetheté és pénzbüntetés alkalmazását kieszközölhette.1)

Az egyedárúságok és szabadalmak uralma a 18-ik századig tartott s az ipari tevékenység minden ágaira kiterjedt, melyek eltörlését Anglia kezdte meg az által, hogy I. Jakab uralkodása

*) A legrégibb eddig ismeretes ily kiváltság az utánnyomás ellen Henrik bambergi püspöké, melylyel az az 1490-ki ugyan csak bambergi misés könyvet védi ; igy adott a velenczei tanács 1491. év január 3-án Ravena Péter jogász és a kánoni jog mester és az általa választandó kiadó részére »Phaenix« czimü munkájának nyomtatására, továbbá 1495. évben Aldusnak minden nyomtatásaira kirekesztő szabadalmat. I. Maximilian császár Dürer Albrecht részére 1511. évben adott szabadalmat képzőművészeti alkotásai kiadására, 1517. évben Scheffer János mainci nyomdásznak a Faust társa unokájának szintén minden nyomtatványaira ; végre megemlitendő a nürnbergi kormány által Geltes Konrád részére Hroswitha munkái kiadására 1511. évben adott szabadalom; Dr. Schedel idézett műnk.: 49. lap. Dr. Mandry idézett munkája 3. lap. Dr. Klostermann id. műnk. 41. lap.