Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
42 és csak a nyelvet változtatja. Azonban a jogvédelem térkörre lett megszorításának gyakorlati következménye az lett, hogy a szerzői jog azon nyelv területére szorittatott, melyen a szerző irói művét közzétette. Midőn tehát a törvényhozás — eltekintve a nemzetközi szerződésektől — külföldi irói művek utánnyomását megengedte, meg kellett engednie azoknak magyar nyelvre való fordítását is és pedig tekintet nélkül arra, hogy az idegen nyelven irt műnek szerzője vagy kiadója magyar honos vagy külföldi-e? még pedig azért, hogy a jelesebb idegen irodalmi műveknek a magyar irodalomba való átültetése forditás által lehetővé tétessék. A törvény ama intézkedése, hogy ha a mű, mely először holt nyelven jelent meg, valamely élő nyelvre fordítva kiadatik, szerzői jogbitorlásnak tekintendő, abban találja indokolását, hogy az úgynevezett holt nyelvek nincsenek bizonyos geographiai területhez kötve. Holt nyelven megjelent művek a különböző nemzetek ama személy osztályai részére Írattak, melyek ismereteik alapján az ilyen műveket megérteni képesek. Ilyen művek fordításai szintén azon személy osztályok számára készülnek és ennélfogva a holt nyelven irt eredeti mű kelendőségével versenyeznek ; s minthogy eként a holt nyelvről élő nyelvre lett forditás mindég az eredeti kárára történik, ezért kellett ezt megtiltani. Holt nyelvek azok, melyeket elenyészett vagy kihalt népek, nemzetek valamikor anya nyelvül használtak és melyek jelenleg egész nemzet által anya nyelvül nem használtatnak — habár tudósok vagy bizonyos néposztályok azzal élnek is. Ilyen holt nyelvek: a chaldeai, héber, sziriai, a régi görög és a latin. A védelmi idő, mely alatt a holt nyelven megjelent mű le nem fordítható, épen annyi mint eredeti irói műveknél. Az ily művek tehát, ha a szerző neve ki van téve, a szerző egész életén át és annak halála után 50 esztendeig, álnév alatt vagy a szerző nevének kitétele nélkül megjelent, vagy academiák, egyetemek, testületek és más jogi személyek, továbbá nyilvános tanintézetek által kiadott művek a mű első megjelenésétől számított 50 esztendeig részesülnek védelemben. De ha az álnév alatt vagy a szerző nevének kitétele nélkül megjelent mű szerzőjének neve a mű megjelenésétől számított 50 esztendő alatt beiktatás végett bejelentetett, a védelmi idő a szerző egész életére és annak halála után még 50 esztendőre terjed. (11. 14. §.) Hogy valamely holt nyelven megjelent mű, más holt nyelvre való
