Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)

II. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikkel kapcsolatos törvények és miniszteri rendeletek - 2. A m. kir. igazságügy-miniszternek 1686. számu rendelete a szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk értelmében követendő eljárás tárgyában

áll. A mennyire a szakértő bizottság az ügy állást átlátni képes volt, ezen szerzői jogbitorlásnál szándékosságra következtetni nem lehet, de a panaszlott a gondatlanság alól fel nem menthető.

Igaz, hogy azon üzleti szokás, melyre a második kérdés utal, a szerző és kiadó közti kölcsönös bizalomtól van áthatva; nem csak hogy könyvnyomtatók és könyvkereskedők igen ritka esetben fogják az általuk nyomtatott, illetőleg eladás végett átvett könyvek tartalmát közelebbről ismerni, sőt ez a kiadóknál az általuk kiadott műveknél a kivételes esetek közé tartozik. Tisztességes szerzők és kiadók közt fenálló kényelmes gyakorlat szerint a kéziratot a szerző egyenesen a nyomdába szokta küldeni. Az azonban a kiadó gondatlanságát ki nem menti, mert a könyvkereskedőktől és szerzőktől követelni lehet, hogy azok az ipari illetőleg irodalmi tevékenységükbe vágó viszonyokat, és törvényes intézkedéseket egymással megismertessék és egy irói mű előállításánál és közzé tételénél más szerzők és kiadók jogai megsértését kerüljék. A jelen eset minőségénél fogva azonban panaszlott bizonyára nem panaszolkodhatik, ha eljárása szigorúbb elbírálás alá vétetik. Mert, hogy a „Kirchenjahr“ létezését és minőségét jól ismerte, tagadni nem képes. És az „Evangeliumbuch“ és „Kirchenjahr“ szembe ötlő külső hasonlatosságánál fogva köteles lett volna a két mű belső viszonyairól meggyőződést szerezni annyival inkább, hogy a két mű nyilván mint verseny vállalat jelentkezik, habár panaszlott nem tekinthető is ezen verseny vállalat kezdeményezőjének. Hogy e tekintetben feltétlenül a szerzőbe hízott, ez épen a gondatlanság, miután nem is tudhatta, hogy a szerző a szerzői jogra vonatkozó törvényeket kellőleg ismeri-e és talán nem volt-e azon hiszemben, hogy magyarázatait másként is értékesítheti. A műnek minősége azonban olyan, hogy minden Ítélni tudó ember minden különös fáradság nélkül meggyőződést szerezhetett a dologállásáról. Ezeknél fogva nincs ok arra, hogy ez az eset azok közé soroztassék, melyeknél az utánnyomást eszközlő megbüntetése és kártérítési kötelezettsége kizárható lenne.

ad. 3. Arra a kérdésre, hogy panaszló a szerzői jogbitorlás által szenvedett-e kárt, egyszerűen igennel kell felelni. Mindkét vállalat kétségen kivül versenyez egymással és habár a régibb műnek egy nem jelentéktelen része az utánnyomásba fel nem vétetett is, még is kétséget nem szenved, hogy az újabb mű meg— 220 —