Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
II. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikkel kapcsolatos törvények és miniszteri rendeletek - 2. A m. kir. igazságügy-miniszternek 1686. számu rendelete a szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk értelmében követendő eljárás tárgyában
215 ismerte be a szerzői jogbitorlás elkövetését, de minden akadályt elhárítandó a mű átdolgozására ajánlkozott. Panaszlott — mint mondja — ezen ajánlatot elfogadta, beállította a mű további többszörözését is, az első tizenegy füzetet második átdolgozott és javított kiadásban megjelentette, mely állítólag az első átdolgozás minden birtokossának ingyen megküldetett. Panaszló Lobeck Ferencz 1871. év marczius 19-én Mőser W. ellen a kir. törvényszékhez beadott keresetében kérte a panaszlott kiadmányának minden példányait és az ahoz használt érczlemezek elkobzását is panaszlottnak 2144 illetőleg 2120 tallér kár összeg megfizetésében elmarasztalását. Panaszlott keresetében ugyan is azt állítja, hogy a panaszlott által kiadott „Epistel és Evangeliumbuch“ nem más mint a panaszló által kiadott „Kirchenjahr“ czimű munkának gépi többszörözése, még pedig csekély részek elhagyásával és terjedelmesebb levél (Epistel) magyarázatokkal a szerzői jogbitorlás elpa- lástolása czéljából. Panaszló azon állítására támaszkodva, hogy panaszlott kiadott művéből 1500 példány elkelt, azt következteti, hogy az eredeti műből ugyan annyival kevesebb kelt el. Az 1500 eredeti példány netto árát 4150 tallérra teszi, melyből az előállítási költség 2006 tallér levonatván az elmaradt hasznot 2144 tallérban számítja fel. Azon esetre azonban, ha panaszlottat sem szándékosság sem gondatlanság nem terhelné és panaszlott csak gazdagodása erejeig lenne marasztalható, kárát valamivel csekélyebb ösz- szegben 2120 tallérban számítja fel. Panaszló azonban azt hiszi, hogy panaszlottat szándékosság de mindenesetre gondatlanság terheli, mert panaszlott nem csak hogy panaszlótól az eredeti mű példányaiból többet vétetett, hanem elinte művét saját nyomdájában is nyomatta. Panaszlott föképen kétségbe vonja, hogy jelen esetben szerzői jogbitorlás lenne ; mindkét munkának czélja más, a Kirchenjahr czimű munka lényegileg szertartási (lithurgisch) könyv a katholikus világiak számára, az „Epistel és Evangelienbuch“ ellenben papok számára predikatiok és homiliáknáli használatra van szánva. Hogy mind két műben nagy számú megegyező szentirási helyek és egyházi atyák Írásaiból és más katholikus könyvekből idézések találtatnak és hogy a szentirás szövegének értelmezése ugyan azon szerzőtől származván megegyező, ez nagyon természetes és a katholikus egyház alap elvei szerint elkerülhetetlen. Esetleg