Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
II. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikkel kapcsolatos törvények és miniszteri rendeletek - 2. A m. kir. igazságügy-miniszternek 1686. számu rendelete a szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk értelmében követendő eljárás tárgyában
216 ha a szerzői jogbitorlás ténye megállapítható leune, a szentirási helyek és idézésektől eltekintve, a „Kirchenjahr“ csak igen kis részben lett használva, úgy hogy a beperesitett összegnek legfellebb egyahatod része lenne követelhető. Tagadja panaszlott, hogy őtet vétkesség terhelné, miután a szerző külsőjéből Ítélve nem feltételezhette, hogy az olyan tekintélyes tisztelet dijért szerzői jogbitorlást tartalmazó munkát fog átadni. Azért mert a „Kirehenjáhr“ egy részét ő nyomatta, annak tartalmát tudni nem volt köteles. Panaszlott válaszában bizonyítékokra hivatkozva kétségbe vonja panaszló azon állítását, hogy a tizenegyedik füzetnél a többszörözést beállította és az uj átdolgozás első tizenegy füzetét előfizetőinek megküldötte volna; ellenben panaszlott lényegileg állításai mellett marad és a szerző mint szavatos panaszlott előadását magáévá tévén, bebizonyítani igyekszik, hogy a két munka hasonlatosságából nem lehet azt következtetni, hogy az „Epistelbuch“ a „Kirchenjahr“ utánnyomása lenne. A t. szakértő bizottsággal vélemény adás végett következő négy pont közölt etett: 1. váljon az 1870. Junius 11-én kelt törvény értelmében a panaszlott kiadásában megjelent mű a panaszló kiadásában megjelent mű után nyomása-e ; 2. váljon az utánnyomás eszközlésénél — eltekintve attól, hogy panaszló által figyelmeztetve lett, a fenn álló üzleti szokások szerint — panaszlottat az 1870. Junius 11-én kelt t.-cz. 18. £ szerint gondatlanság terheli-e; 3. esetleg panaszló szenvedett-e kárt és mennyit tehet az; 4. esetleg, hogy az utánnyomás következtében panaszlott gazdagodott-e, és mennyiben állapítható ez meg. ad. 1. Ami az utánnyomás kérdését illeti, mindenek előtt tényleg constatálni kell, hogy az „Epistel és Evangelienbuch“ czimű könyvnek panaszlott kiadásában megjelent két lényegesen nem igen különböző példánya létezik az iratoknál, még pedig nem csak az első, hanem a második tizenegy füzetből, mely utóbbit panaszlott megtagadja, hanem mint a panaszló helyesen megjegyzi, a tény ellenében. Az első nyomás tehát legalább is a 18-ik füzetig haladt, hogy tovább folytattatott-e, (hogy a későbbi füzetekből egyesek mint második kiadás jelentkeznek, erre teljesen közönbös) az iratokból kinem tűnik ; egyébként az ügy elbírálására csak
