Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Első rész. Anyagi jog - A szerzői jogról - I. Fejezet. Írói művek

Kiadói ügylet.

89

írói művei és képes ábrázolatai szerzőjogi tekintetben kizárólag az üzleti vállalkozó a szálljanak át. E javaslat indoka az az általános tapaszta at volt, hogy a munkabéri viszonyban a munkás által előállított javak általában a vállalkozó tulajdonába mennek át. A német birodalmi tanács tizenegyes bizottsága azonban ezt a javaslatot azzal az indokkal vetette el, hogy az homlokegyenest ellenkezik az új törvényjavaslat egész szerkezetével. A javaslat alapintézkedése éppen abból áll, hogy a műre vonatkozó jogok kizárólag a szerzőt llessék meg és hozzájárulása nélkül más azokban ne részesedjék. ■Azonban — így folytatja az indokolás — ethikai szempontból is aggodalmas volna a vállalkozónak a javaslott előjogot megadni. Ez könnyen arra vinne, hogy a nagy intézetek vagyontalan, de tehetséges fiatal embereket üzletükben állandóan alkalmazván, ezáltal azok műveinek kizárólagos szerzői jogát maguknak szereznék meg. A gazdaságilag gyöngébbeknek a kapitalisztikus értelemben erősebbek által való ily kizsákmányolását a törvény nem állíthatja fel jog gyanánt.«

A németbi odaírni külön kiadói törvény, mely a NB. Szjt.-nyel egyazon kelettel és időben lépett életbe, a hírlapkiadás, a szerkesztés körül felmerülő jogviszonyokat a 41—46. §-aiban részletesen rendezte. — Az O. Szjt. 9. §. és 26. §-ában intézkedik a hírlapi szerzők jogairól.

Bírói gyakorlat.

1. A lap kiadása iránt való szerződés értelmezése.

C. : Ha a felek közötti szerződés tárgyát nem valamely, felperest kizárólag megillető szellemi munka kiadási jogána.k átruházása és megszerzése, hanem egy még nem létezett s a törvényes feltételek alatt bá: ki által megindítható lap kiadása, vagyis a lapot nem pusztán mint szellemi termékek forgalomba hozására szolgáló alakot, hanem mint önálló céllal és feladatokkal bíró vállalat személy esítőj ét szerepeltető oly új irodalmi vállalat megindítása képezte, mely a céljaira szükséges szellemi termékek beszerzése tekintetében a kiadói ügyletek egész sorozatát lehet hivatva felkarolni. Ezeknél fogva a felek közt létre jött s a KT. 515. §-ában előírt kellékekkel nem bíró jogügylet kiadói ügyletnek nem tekinthető s a KT.-nek sem a felperes által felhívott 523. §-a sem az alperes által felhívott 531. §. jelen esetben alkalmazást nem nyerhetett. A felek között kötött szerződés tehát csakis mint munkabéri szerződés jöhet tekintetbe. (1883 : 245. sz.)

2. A fordítás kiadása.

C. : Minthogy az irodalmi műnek fordítója ugyanazon jogi tekintet alá esik, mint az eredeti műnek szerzője, a peres felek között a felperes által eszközölt fordításnak kiadása iránti szerződés a K. T. 515. §-ában körülírt kiadói ügylet természetével bír. (1886 : 3406. sz.)