Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Első rész. Anyagi jog - A szerzői jogról - I. Fejezet. Írói művek

52

írói művek.

ményes vállalatot szellemileg az olvasók felé és ő az, aki a munkatársak munkakörét, gyakran pedig műveik irányát és tartalmát is megszabja.

Az, hogy ki a szerkesztő s vájjon valamely mű összeállítója tekinthető-e egyáltalán a szerzőjogi védelem szempontjából szerkesztőnek, mindig ténykérdés, amit a szellemi közreműködésből, illetőleg annak mivoltából kell megállapítani. E megállapítás azonban a Szjt. 2. §-ának alkalmazásánál mindig fontossággal bír, mivel a törvény nem magát a gyűjteményt, de nem is a gyűjtemény kiadóját, vagy a gyűjteményes vállalat üzleti tulajdonosát védi, hanem mindig a szerkesztőt. És erészben is alkalmazandó az 1. §. azon elve, hogy a törvény a szellemi munka s nem az üzleti tevékenység védelme végett készült.

A szerkesztőnek a kiadóval való jogviszonya alább a 87. lapon.

Bírói gyakorlat.

Alperes a széntírásban foglalt zsoltárokat gyűjteményes kiadásban híven lenyomatta. Felperes a bitorlás megállapítását kéri ellene, mivel alperes gyűjteménye az ő korábbi gyűjteményével (mely nem egyéb, mint az egyházi zsoltárkönyv lm másolata) megegyezik.

C. Indokok : Az 1884 : XVI. t.-c. egész tartalmából, de különösen a 2. §. rendelkezéseiből minden kétséget kizárólag kitűnik, hogy ezen törvény értelmében vett szerkesztőnek csak az tekinthető, aki többeknek irodalmi adalékait szellemi munka kifejtésével szerves összmüvé kapcsolja össze és csak az ily módon, t. i. több szerzőnek irodalmi adalékaiból szellemi munka kifejtésével alkotott új műnek ögységes egészére mint összműre nézve részesül annak szerkesztője az új műben összefoglalt egyes irodalmi adalékok tekintetében az illető egyes szerzőket megillető jogoknak érintése nélkü a szerzővel egyenlő védelemben. Tekintve már most, hogy a per adatai és a felmerült bizonyítékok szerint a felperes kiadásában megjelent zsoltárkönyv a fent idézett törvényhely értelmében vett gyűjteményes új műnek jellegével nem bír, mivel pusztán Dávid király zsoltárainak egy részét tartalmazza s így csupán egyetlen egy és nem több szerzőnek adalékaiból van összeállítva, sőt nem egyéb mint egy másik könyvnek átnyomata, amely másik könyvtől lényegileg csak abban különbözik, hogy »a legjobb papíron és szép egyházi szláv betűkkel világosan van nyomtatva«, stb. a másodbíróság felperest alaptalan keresetével helyesen utasította el. (1904 : 1984. sz.)