Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Első rész. Anyagi jog - VI. Fejezet. Fényképek
184 Fényképéi fejlődése még ezentúl is sokat igér. Ez az oka, hogy az újabb törvényhozások nagyobb védelmet biztosítanak neki, mint amekkorát 1884-ben a magyar Szjt. is adhatott. A fényképészeti mü fogalmi köre egyébiránt az újabb felfedezésekkel jelentékenyen bővült. Uj meg új eljárási módok találtattak fel egészen a színes fényképekig és a távolba való fényképezésig és úgy látszik, hogy még további találmányok is várhatók. Törvényünk szerint fényképészeti miinek oly vegytani úton előállított képes ábrázolatot, vagyis eredeti felvételt kell érteni, amelynél az ábrázolást a fényhatás közvetíti. A szerző érdeme az ábrázolt tárgyak vagy személyek kiválasztásában és elrendezésében, valamint az eredmény kieszközlésében van. Hogy ez maga nem művészet, kétségtelen ; de mégis a művészeti és a természettudományos készültségnek jelentékeny mértékét igényli. A szerző szellemi munkája tehát maga is méltó a szerzőjogi védelemre. Maga a mii az így előállított ábrázolat, vagy mint a Szjt. mondja : az eredeti felvétel. Ennek utánképzett példányai a levonatok, köznyelven : fényképek. Az első felvétel lemeze csak anyaga az ábrázolatnak és nem maga a mű. Ha az anyag meg is semmisül, maga a mű tovább élhet a levonatokban. A fényképek többszörözési módjai a sokszorosító ipar mai technikájában nagyon sokfélék. A legegyszerűbbek az átlátszó lemezről (üveg, cellulóza) vegyileg felkészített papirosra vetett általánosan ismert másolatok. Ezek közé tartozik a platinotipia is. A diapozitív üveglemezre vitt pozitív fénykép. A vetítések és a kinematogramm rendes típusai. A sokszorosító ipar szempontjából fontosabbak azok a levonatok, amelyek tömör típusról készülnek és az irodalmi művek díszei. Ezeknél az eredeti felvétel vagy közvetlenül szilárd lemezre történik, vagy az üveges felvételről másoltatik rá s vegyi vagy kézi ügyességgel nyomdai mintává (cliché) rög- zíttetik. Ilyen az autotipia, üvegről finom rostély alkalmazásával tömör mintára másolt típus. A photogravure kőlapra történt felvétel, amelyet vegyi maratással dolgoznak át mintává
