Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Első rész. Anyagi jog - A szerzői jogról - I. Fejezet. Írói művek

134 írói müvek. Ezen összeg képviseli tehát az elvont hasznot, mint a megtérí­tendő kárt, annyival inkább, mert az, hogy felperes hány példányt adhatott volna el, egyáltalán meg nem határozható számszerű­leg és nem is vélelmezhető, de itt ennek kitudása nem is lénye­ges, mert a szakértők többségének véleménye szerint a zenés levelezőlapok rendes zenekiadványoknak a keresletben versenyt nem okoznak. C. : Hh. (1903 : 4207. sz.) 5. A lapkiadó és szerkesztő együtt felelős. Budapesti tsz. : ... A lap kiadója a Szjt. szempontjából a lap­jában elkövetett bitorlásért felelős a szerkesztővel együtt (20. §. utolsó bekezdés) . . . ennélfogva . . . nem védekezhetik azzal, hogy a lapjá­ban elkövetett bitorlásról tudomása nem volt. C. : Hh. (1903 : 7817. sz.) 6. Ugyanaz. C. : Alperes lapkiadót és lapszerkesztőt marasztalja. A lap- szerkesztőt azért, mert az . . . nemcsak lapjának szellemi összeállí­tásáért közvetlenül felelős, hanem neki a közölni szándékolt minden dolgozatról tudomást szerezni s ekként arra is ügyelni, kötelességében áll, hogy a lapjába felvett dolgozatok közzététele mások jogainak sérelme nélkül történjék . . . (1904 : 2602. sz.) 7. Ugyanaz. C. : Indokok : Az elsőrendű alperes mint lapszerkesztő nem­csak lapjának szellemi összeállításáért közvetlen felelős, hanem neki a közölni szándékolt minden dolgozatról tudomást szerezni s ekként arra is ügyelni kötelességében áll, hogy a lapjába felvett dolgozatok közzététele mások jogainak sérelme nélkül történjék. Az elsőrendű alperes azonban a tárcacikk közlésénél lapszerkesztői állásából szük­ségképpen folyó ezt a kötelességét teljesen figyelmen kívül hagyta, midőn a felperes fordításában már előzőleg nyomtatásban megjelent tárcacikket a felperes beleegyezése nélkül utánnyomatta és közzé­tette. Eszerint elsőrendű alperest nyilván gondatlanság terhelvén, a másodrendű alperes terhére megállapított bitorlás elkövetésében elsőrendű alperes is részesnek lévén tekintendő, őt a Szjt. 19. §-a alapján külön pénzbüntetésre ítélni, a 20. §. utolsó bekezdése értelmében pedig mindkét alperest egyetemlegesen kártérítésre köte­lezni kellett. (1905: 4417. sz.) Az árusítás mint bitorlás. 23. §. Aki a törvény tilalma ellenére többszörözött > mű példányait szándékosan, üzletszerűleg áruba bocsátja, ' eladja, vagy más úton terjeszti, az általa okozott kárt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom