Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Első rész. Anyagi jog - A szerzői jogról - I. Fejezet. Írói művek

19—22. §. Büntetések.

125

A nyomtatás s általában a példánykészítés megkezdése már nem kísérlet, mivel a 22. §. szerint már az első példány kinyomása is elég a Ditorlás befejezéséhez. Az »első« szó helyes logikai értelmezés szerint azt jelenti, bogy a bitorlás akkor is be van fejezve, ha e példányon túl semmit elő nem állítottak, noha a további gépi többszörözés feltételei megvoltak.

Ha valamely mű példányából csak bizonyos rész, pl. egy nagyobb könyvből csak egy vagy több ív készült még el. de az első példány még nem egészen, csak kísérleti cselekményt lehet megállapítani.

Valamely mű nyilvános előadásának megkísérlése, pl. a színmű jogosulatlan előadásának kihirdetése, betanulása és megkezdése, vagy ismétlése esetében kérdés lehet, hogy ezzel szemben a szerzőt kétségtelen joga előzetes védelmének milyen eszközei illetik meg? Erre nézve 1. a 165. lapon az 1. jegyzetet.

d) A tettes és tettestárs személye a Szjt. szerint, a részeseké pedig a Btk. szerint állapítandó meg.

Tettes az, aki a bitorló cselekményt elkövette (19. §.), vagy a többszörözésnél azt megkísérlette.

A tettes személyének megállapítása nehézségekbe ütközik ott, ahol kollektiv személyről, vagy munkafelosztással járó nagyobb kiadói vállalat bitorlási cselekményeiről van szó.

Bírói gyakorlatunk általában azt a helyes felfogást követte, hogy a kollektiv személyeknél (részvénytársaság) a tettes az, aki a bitorló cselekményt a maga körében elrendelte, tehát a vezérigazgató, még pedig nem személye szerint, hanem mint a kollektiv személy, társaság és intézet képviselője. A pénzbüntetésért tehát a képviselt társaság felel, úgymint a károkért is.

A hírlapokban elkövetett bitorló cselekmények tetteseire nézve bírói gyakorlatunk némi ingadozásokat mutat. Megállapodásnak lehet tekinteni, hogy a hírlapban elkövetett bitorló cselekményért a szerkesztő a kiadóval együtt mint tettes vonható felelősségre. A gyakorlatban többnyire elég a kiadó személye is, aki vagyonánál fogva rendesen hozzá