Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Első rész. Anyagi jog - A szerzői jogról - I. Fejezet. Írói művek
126 írói művek. férhetőbb. Ha a bitorló nem munkatársa a lapnak, tehát nem rendelkezésre követte el a cselekményt, az előbbiekkel együtt tettestárs. Általában úgy a magyar bírói gyakorlatból, mint az újabbkori jogi felfogásból meg lehet állapítani, bogy a kollektiv személyeknél vagy nagyobb üzleti vállalatoknál a tettes az, aki a vállalatban rendelkezési (dispozitiv) joggal bír ; tehát a vállalat ura. Ez csak akkor változik, ha bizonyítva van, bogy rendelkezési jogát éppen a bitorlás körében (kiadói üzlet) helyettesre ruházta át. A magyar bírói gyakorlat a felelős tettes megválasztásánál több esetből kivehetőleg a cui prodest elvét alkalmazza a Btk. tettességi elvén kívül. j) A részesek személyének megállapítása a Szjt. 20. §-a szerint az általános jogelvek után igazodik, amelyek ereszben is a Btk.-ben vannak megállapítva. Felbujtó az, aki a cselekmény elkövetésére mást rábír. A rábírás cselekményei rendesen a szolgálatban vagy fizetésben álló személynek adott utasítás, meghagyás, parancs. Általában minden oly cselekmény, mely a felbujtó és tettes közt akarategységet létesít és ami nélkül a bitorlás el nem követtetett volna. Lehet tehát maga a szerző is felbujtó akkor, ha már A. kiadóra ruházott müvét B. kiadónak újra eladja és vele elhiteti, hogy jogosan rendelkezik a művel. A felbujtó felelősségi terhét a Szjt. 20. §-a szerint kell megállapítani és nem a Btk. szerint. Gondatlan bitorlás esetében a felbujtás, mint szándékos cselekmény ki van zárva. Lehetséges azonban, mint a föntebbi példában, hogy az egyik bitorló mint felbujtó szándékos cselekményért, a másik gondatlanságért felel, vagy a másik egyáltalán nem vétkes, mivel az üzleti forgalomban köteles vigyázattal járt el s így csak gazdagodása erejéig felelős. Általában véve a részes egyén szándékosságának nem magára az előrelátott jogsértésre, hanem pusztán arra a tudatra kell kiterjednie, hogy idegen műbe avatkozik bele és még sem vizsgálja meg a forgalomban kötelességszerű hűséggel, hogy nem sérti-e mások jogkörét ?
