Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)
VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
91 lében a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy olyankor, ha a magánvádló a szegénységi fog kedvezményében részesül, a bíróság az ügyvédi képviselet kötelezettsége alól felmentést adhat, vagy a magánvádló képviseletére ügyvédet rendelhet. A főmagánvádló, ha nincs is tanúként idézve, a bíróság előtt személyesen megjelenhet és szóval előterjesztéseket tehet. Amennyiben a sérted magánjogi igényéi - ideértve a nem vdgyom^árcírnén követelt vagyoni elégtételt is — a bűnvádi eljárás során érvényesíti, a sértettet ügyvédnek kell képviselnie olyan esetekben, amikor az ügyvédi képviselet ä polgári perrendtartás szabályai szerint kötelező. Ellenkező esetben az ily magánjogi igényt a Bp. 5. §-ában meghatározott eseteken kívül is polgári perre kell utasítani. Az 1930: XXXIV. t.-c. 120. §-a: A pénzügyminiszter az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel illetékkötelezettséget állapíthat meg és az illeték tételeit is szabályozhatja. A pótmagán- vádra folyó bűnügyek tekintetében, továbbá a rágalmazás vétsége, a nem testi bántalmazással elkövetett becsületsértés vétsége, a szabadalom- bitorlás kihágása, a védjegybitorlás vétsége és a tisztességtelen versenyről szóló 1923: V. t.-c. 16—19. §-<ai alá eső vétségek miatt kizárólag fö- magánvádra folyó bűnügyek, valamint a Bp. 29. §-ának 2. pontjára alapított bíróküldési indítvány és a sajtóról szóló 191b: XIV. t.-c. 21. §. alapján magánszemélyek részéről folyamatba tett helyreigazítóisi ügyek tekintetében, továbbá a