Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)
VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
92 bűnvádi eljárás során érvényesített magánjogi követelések tekintetében, ideértve a nem vagyoni kár címén követelt vagyoni elégtételre irányuló igényt és a biztosítási végrehajtás iránt előterjesztett kérelmet is, végül a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elhalasztása, félbeszakítása és a büntetés kegyeleméből elengedése vagy enyhítése iránt előterjesztett kérelmek tekintetében. Az előbbi bekezdés alapján megállapított illetékkötelezettség nem érintheti a szegénységi jog megadására vonatkozó jogszabályokat. Jegyzet. A szabalombitorlás, bár mint már említettük közgazdasági szempontból rendkívül nagy fontossággal bír, a törvény szerint csak kihágást képez. A törvény alkotásakor, mikor még az egységes nagy Magyarország állott fenn, közjogi okok indokolták ezt, de a törvény megalkotása és hazánk megcsonkítása óta már lehetett volna az iránt intézkedni, hogy a szabadalombitorlás épp úgy, mint védjegybitorlás vétségnek minősíttessék. A jelenlegi visszás helyzet ugyanis az, hogy a szabadalombitorlás miatti perekben, amelyekben elsőfokon a kir. járásbíróság jár el a Bp. 556. §. 2. bek. értelmében a kir. törvényszék végsőfokon határoz s határozata ellen csak a jogegység érdekében használható perorvoslatnak van helye. Ennek hátránya, hogy hazánkban több kir. törvényszék lévén, egységes joggyakorlat kifejlődni nem képes, továbbá, hogy a járásbíróság 20.000 pengő kártérítést állapíthat meg és ezen kérdésben végsőfokon a kir. törvényszék határoz, noha, ha ily összegű polgári per folyna, akkor a kir. Kúria mondaná ki a végső szót. E tekintet- gcn de lége ferenda intézkedni kellene, annál Is inkább.
