Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések

tásköri bíróság nincs hivatva. (Hatásköri b.'róság 1923. IV. 21-én kelt 62/922. sz. határozata.)

50. §.

A 4-9. §-ban körülírt kihágás a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozik és csak ia sértett fél indítványára üldözhető.

A szabadalmazott találmány mibenlétének megítélésére kizárólag a szabadalmi levéltárban letett találmányi leírás szolgál alapul; ennélfogva nem vehető tekintetbe semminemű utólagos, ama leírásban nem foglalt értelmezés.

Amennyiben a leírásnak értelmezése iránt vita támad, a bíróság, ha szakértők kihallgatását i találja szükségesnek, a szabadalmi bíróság véle- ' ményét köteles kikérni.

Az 1930. évi XXXIV. t.-c. 103. §-a: A Bp. bl. §-ának a főmagánvádról szóló rendelkezései az 1895. évi XXXVII. t.-c. á9- §-a alá eső szalrada- lombílorlás kihágására is kiterjednek.

1930. évi XXXIV. t.-c. 104. § 1., 3—6. bekezdései: A kir. törvényszék — akár mint elsőfokú, akár mint felebbviieli bíróság — előtt a magán- vádat rendszerint ügyvédnek kell képviselnie. Amennyiben a törvény a magánvádló megjelenéséhez vagy más eljárási cselekményéhez jogkövetkezményt fűz, az ily rendelkezés a magánvádlót képviselő ügyvédre is kiterjed.

A magánvád tekintetében is alkalmazni kell a polgári perrendtartásnak azokat a szabályait, melyek a kötelező ügyvédi képviselet alól mentességet állapítanak meg. (Pp. 97. §.)

A meghatalmazás (Pp. 100—110. §.), itala- mint a szegénységi jog (Pp. 112—123. §.) tekinte-