Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

III. Fejezet. A szabadalmak tartalma, megszünte, megvonása és megsemmisítése

41

Jegyzet.

Ezen § a gyakorlatba vételi kényszert közérdekből állapítja meg, mert a hazai ipar fejlődésének fontos érdeke, hogy a fennálló szabadalmak gyakorlatba is vétessenek, azoknak iparunk hasznát vegye.

Aki tehát szabadalmazott találmányát használatba nem vette, sem használatba vételre belföldi vállalkozót fel nem jogosított, vagy a szabadalmi bíróság által megállapított kárpótlás és biztosíték nyújtása mellett megbízható belföldi vállalkozónak használati engedélyt nem akar adni, attól a szabadalom bárki által indítható keresettel megvonható, ha már a szabadalom megadásának kihirdetése napjától számítva három év eltelt. Ezen keresettel szemben a tulajdonos csak azzal védekezhetik, hogy mindent megtett, ami a hazai és saját viszonyaihoz képest lehetséges volt.

21. §•

A szabadalom megsemmisítendő és ehhez képest úgy tekintendő, mintha meg sem adatott volna:

1. Ha a szabadalom tárgya szabadalmazásra alkalmatlan volt. (1—3. §§.);

2 Ha nem a valóságos feltalálónak vagy fon- uladjanak adatott. (5. §.);

3 Ha valamely érvényben álló szabadalom tulajdonosa kimutatja, hogy a megtámadott szabadalom az ő korábbi szabadalmával azonos:

4. Ha megállapíttatik, hogy a szabadalom leírása nincs úgy szerkesztve, hogy abból a találmány lényege, tehát a szabadalom tulajdonkc- peni tárgya s létesítésére szolgáló eszközök, tökéletesen s oly világosan kitűnjenek, hogy minden szakértő a tárgyat a leírás nyomán előállíthassa. (32. §).