Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

Bevezetés

BEVEZETÉS.

A találmányi szabadalom az újabb kor egyik legnagyobb jelentőségű intézménye. Az ipar és kereskedelem fejlődésével ugyanis egyre több és több találmány keletkezik, amelyeknek kellő megvédése, úgy a köz mint a feltalálók magánérdekeinek szempontjából rendkivül fontossággal bír; mert ha azok valamely találmányt feltalálva erre hosszú időt, tanulmányt, fáradságot, sőt anyagi áldozatot is fordítanak és ezen áldozatok gyümölcsétől őket elütnék azáltal, hogy mindenkinek jogában állana a találmányt utánozni, az arra hivatott feltalálók a feltalálás háládatlan munkájától tartózkodnának és ezáltal igen sok a közre nézve is nagy fontossággal bíró találmány meg sem születnék. Ezen szempontok figyelembe vételével az összes művelt államok törvényhozásai belátva, hogy a feltalálók találmányait védelmezni kell, szabadalmi törvényeket alkottak.

Hazánkban a szabadalmak szabályozására vonatkozó első rendelkezés az udvari kancellária által 1820. évben kibocsátott rendelet. Bár ez alkotmányunknak nem felelt meg és sérelmezték is, a gyakorlat mégis az osztrák szabályokhoz alkalmazkodott, mert 1840. évi XVIII. t.-c. 66. §-a elrendelte, hogy: »A találmányi kiváltság levelet

I.