Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)
Bevezetés
10 kívánók a fennálló rendszabásokhoz alkalmazta- tandják magukat.« Az önkényuralom ideje alatt az 1852. évi szabadalmi nyilt parancs hazánkban is érvénybe lépett, majd a volt monarchia másik államával 1867. évben kötött vám és kereskedelmi szövetség (1867. évi XVI. t.-c. 16. cikke) a kérdést akként rendezte, hogy a szabályszerűleg kieszközölt találmányi szabadalmak mindkét állam területén érvényesek, elvül tűzvén ki, hogy az engedélyezés feltételei mindkét állam területén egyforma elvek szerint, kölcsönös egyetértéssel törvényhozási úton megállapítandók és ennek megtörténtéig a törvény hozatalakor tényleg fennálló szabályok maradnak érvényben. A törvény egyúttal a szabadalmak kiadásában követendő eljárást is szabályozza olykép. hogy a szabadalom iránti kérvényt ott kell beadni, ahol a feltaláló lakik. Ha az illetékes minisztérium a szabadalmat megad- hatónak vélte, a kérvényt a másik állam minisztériumához, elfogadás kieszközlése végett, hivatalból áttette. Mindegyik minisztérium a kormányzása alatt álló területre külön állította ki a szabadalmi levelet (patens) de mindkét okmánynak ugyanaz volt a kelte s mindkét okmányt egyszerre adták ki. Ezen intézkedéseken az 1878. évben kötött vám és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról szóló megállapodás sem változtatott s ezen (1887: XXIV. t.-c.) törvénycikk szerint ez állapotnak a vám és kereskedelmi szövetség egész időtartamára, vagyis 1897. év december 31-ig kellett volna fennállania Az 1893. évi XLI. t.-c. azonban a vám és kereskedelmi szövetség ezen pontját módosította, a
