Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése
(1880), Lichtensteinnel (1876), Szerbiával (1893) és Spanyolországgal (1900). Az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország közötti szabadalmi jogi kapcsolatokat 1874-ben diplomáciai deklaráció rendezte. Magyarország a védjegyjog terén tizenhat országgal, köztük az Amerikai Egyesült Államokkal (1872), Oroszországgal (1875), Nagy-Britanniával (1876), Franciaországgal (1884), Németországgal (1892), Japánnal (1898) és Ausztriával (1908) kötött kétoldalú szerződést. Ezek a szerződések eltérő tartalmú kapcsolatokat létesítettek az államok között. Közös jellemzőjük volt az egyenlő elbánás deklarálása, a szerződő államban megszerzett elsőbbség elismerése, a behozatal szabadságának biztosítása. A magyar-osztrák kereskedelmi szövetséget becikkelyező 1908. évi XII. törvény és a Spanyolországgal kötött iparjogvédelmi szetződést kihirdető 1900. évi XXI. törvény például az elsőbbségi időt kilencven napban szabta meg, kimondta továbbá azt is, hogy a szabadalmi oltalom tartama a másik országban sem lehet hosszabb, mint a származási országban. A kétoldalú szerződések részletszabályai ugyanakkor jelentős mértékben eltértek egymástól. A nemzetközi kapcsolatok sorsa a keretül szolgáló - és általában nem hosszú életű - kereskedelmi, vám- és konzuli szerződések lététől függött. Ezért a kétoldalú kapcsolatok rendszere sem a területi, sem az időbeli hatály, sem pedig a tartalmi egységesség szempontjából nem volt kielégítő. A tőkés nemzetközi gazdasági együttműködés jogi feltételeinek biztosítása, a feltalálók jogbiztonságának megteremtése az államok tágabb körét átfogó egységes tartalmú és olyan nemzetközi iparjogvédelmi rendszer kiépítését sürgette, amely képes az állandó továbbfejlődésre. Ezek az igények vezettek a többoldalú egyezmények, a Párizsi Unió, valamint - a latinamerikai államokat átfogó-Montevideói Unió létrehozásához. Magyarország nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolatait a Párizsi Uniós Egyezmény megkötése és fejlődése határozta meg a csatlakozás előtt és azt követően egyaránt. Nemzetközi szakmai kapcsolataink rendszerébe a felszabadulás után kapcsolódott be a szocialista államok széles körű és gyümölcsözően fejlődő iparjogvédelmi együttműködése. 2. A többoldalú államközi megállapodáson nyugvó nemzetközi iparjogvédelem gondolata először az 1873. évi Bécsi Világkiállítás alkalmával vetődött fel. Ösztönzőül szolgált, hogy a feltalálók - érdekeik megfelelő biztosításának hiányában - vonakodtak találmányaik közszemlére tételétől. A kiállítással egyidejűleg megtartott I. Nemzetközi Szabadalmi Kongresszus határozatai azután megtették az első lépéseket az unió létrehozása felé. Ezek a határozatok csak a találmányok oltalmának kérdéseivel foglalkoztak. A kongresszus tevékenységére fékezően hatott az akkor még erős szabadalomellenes áramlat. Az iparjogvédelem valamennyi ágát átfogó alapelvek kidolgozására az 1878-ban Párizsban - ugyancsak a világkiállítás alkalmával - tíz ország képviselőinek részvételével megrendezett II. Nemzetközi Szabadalmi Kongresszus tett kísérletet. Ennek, az ún. tro- caderói kongresszusnak egyik legfőbb célja „a plágium és a bitorlás elleni bizonyos fajta kölcsönös biztosítás létesítése...” volt. Határozatai a találmányokon túl a minták, a név és a cég védelmére is kiterjedtek. A kongresszuson megalakított állandó bizottság kidolgozott egy egyezménytervezetet is. A tervezet a nemzeti szabadalmi jogrendsze99
