Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése
DR. VÉKÁS GUSZTÁV - DR. BOBROVSZKY JENŐ Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése í. nemzeti iparjogvédelmi intézmények kialakulásának feltételeit az egyes társadalmak gyakorlati szükségletei érlelték meg. Ugyanezek a praktikus igények késztették a különböző államokat arra, hogy egymással nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolatokat teremtsenek. Ehhez azonban a feltalálók védelmének első formáitól, a feudális kor végén egész Európában, Magyarországon is elterjedt uralkodói privilégiumoktól, az 1474-es Velencei Dekrétumtól, az első szabadalmi törvénynek tartott 1624-es angol Statute of Mono- polies-en keresztül még hosszabb időnek kellett eltelnie. A szabadalmaknak az uralkodó kegyén alapuló adományozása helyébe a klasszikus kapitalizmus viszonyai között kibocsátott törvények biztosítottak a feltaláló számára alanyi jogot. 1790-ben jelent meg az első amerikai, majd 1791-ben az első francia szabadalmi törvény. A XIX század elején készültek el a német jogterület - francia hatás alatt álló - törvényei, köztük az 1820. évi osztrák szabadalmi törvény, amelynek hatálya Magyarországra is kiterjedt. Az 1870-es évektől a klasszikus kapitalizmus monopolkapitalizmussá alakult át, a szabadversenyt felváltotta a gazdasági protekcionizmus. Ebben az időben jelentek meg sorra az új iparjogvédelmi törvények, mint Németország (1877), Magyarország (1895) és Ausztria (1897) szabadalmi törvénye, valamint Nagy-Britannia (1862), az Amerikai Egyesült Államok (1870), Németország (1876) és Magyarország (1890) védjegytörvénye. A tőkés termelési viszonyokkal párhuzamosan kialakult a nemzetközi gazdasági munkamegosztás. A nemzetközi árucsere jogi biztosítására azonban a territoriális hatályú nemzeti jogszabályok nem voltak alkalmasak. Az iparjogvédelem területi korlátái szükségessé tették, hogy az államok olyan szerződéseket kössenek egymással, amelyek fellendítik a kereskedelmi forgalmat és a tőkekivitelt, körülbástyázzák a szellemi értékcserét, biztosítják a piacvédelmet, amely szerződések alapján az állam honosai külföldön a belföldiekkel azonos feltételek mellett élvezhetnek az iparjogvédelem területén oltalmat. Az államok iparjogvédelmi nemzetközi kapcsolataikat egészen a múlt század végéig kétoldalú szerződésekben, rendszerint a kereskedelmi, vám- és konzuli szerződések záradékaiban, vagy diplomáciai deklarációkban rendezték. A különböző államok között 1883-ig hatvankilenc kétoldalú szerződés jött létté. Ilyen kétoldalú kapcsolatban állt Magyarország a szabadalmi jog terén Ausztriával (1878., 1893, 1908), Németországgal (1881, 1892), Nagy-Britanniával (1876), Belgiummal 98
