Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
Találmánybitoriás esetén a törvény felszólalási és megsemmisítési lehetőséget vagy átruházási igényt adott a sértett félnek. A törvény utolsó fejezete a szabadalombitorlás miatt indított polgári és büntető eljárások speciális szabályait ölelte fel és a szabadalombitorlási kihágás szankcióit határozta meg. Szabadalmi hatóságként a törvény a Szabadalmi Hivatalt és a Szabadalmi Tanácsot állította fel. Az önálló magyar szabadalmi hatóságok létrehozatalát az is indokolta, hogy a magyar jogszabályok megfeleljenek az 1883. évi március hó 20-án létesített Párizsi Uniós Egyezmény azon rendelkezésének, amely az ipari tulajdon védelme céljából önálló bejelentési hivatal felállítására kötelezte a tagállamokat. A Szabadalmi Hivatal a kereskedelemügyi miniszter felügyelete alatt állt, aki e jogát közvetlenül és a Szabadalmi Tanács elnöke által gyakorolta. A Szabadalmi Hivatalnak két osztálya működött: a bejelentési osztály és a bírói osztály. A bejelentési osztály egy bírói és két műszaki képesítésű tagból álló hármas tanácsban, a bírói osztály pedig a Szabadalmi Hivatal elnökének vagy helyettesének elnöklete alatt két bírói és két műszaki képesítésű tagból álló ötös tanácsban határozott. A Szabadalmi Tanács az államfő által kinevezett elnökből és a legfelsőbb bírósági bírók, valamint a műegyetemi tanárok közül 3 évi időtartamra kinevezett ülnökökből álló hetes tanácsban határozott négy bírói és két műszaki képesítésű tag részvétele mellett. A szabadalmi hatóságok között a szabadalmi ügyekkel kapcsolatos hatáskörök a következőképpen oszlottak meg: A Szabadalmi Hivatal bejelentési osztálya kizárólag elsőfokon járt el a szabadalomengedélyezési eljárásban és a szabadalmi lajstrom vezetésében. A Szabadalmi Hivatal bírói osztálya másodfokon járt el a bejelentési osztály határozatai elleni felfolyamodás alapján, emellett elsőfokú hatáskörébe tartoztak a szabadalom megsemmisítése, a szabadalmi leírások értelmezése és az ún. negatív megállapítási kérelmek elintézése. A Szabadalmi Tanács kizárólag fellebbviteli fórumként járt el, hatásköre a Szabadalmi Hivatal bírói osztályától hozzá fellebbezhető ügyekre terjedt ki. A rendes bíróságok hatáskörébe utalta a törvény a szabadalombitorlási kihágás feletti bíráskodást, továbbá a szabadalom tulajdonjoga iránti pereket és a szabadalomra vonatkozó minden olyan vitás kérdést, amelyet nem sorolt a szabadalmi hatóságok hatáskörébe. A szabadalmazás rendszereként a törvény az ún „bejelentési rendszert” fogadta el, ennek megfelelően a 33. § kimondta, hogy „a találmány új volta hivatalból nem tétetik vizsgálat és döntés tárgyává”. Ugyanakkor a törvény a bejelentési rendszert a felszólalási rendszerrel párosította, vagyis bárki számára lehetőséget adott arra, hogy a szabadalmaz- hatósági feltételek hiánya miatt a közzétételtől számított két hónapon belül felszólalással éljen és a hivatal a vizsgálat eredményéhez képest döntött a szabadalom engedélyezése kérdésében. A szabadalmi ügyek szakszerű képviseletére a törvény létrehozta a szabadalmi ügyvivői intézményt és szabályozta a szabadalmi ügyvivői jogosítvány megszerzésének feltételeit. A szabadalmak nyilvántartása és nyilvánosságra hozatala céljából a törvény elrendelte szabadalmi lajstrom és szabadalmi levéltár létesítését és a Szabadalmi Közlöny kiadását. 10
