Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Az iparjogvédelem szakembereiről
iparjogvédelmi osztálya van. A szabadalmi ügyvivők többsége azonban még nem teljes munkaidőben lát el iparjogvédelmi feladatokat. A szabadalmi ügyvivőknek - miután a Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testületé a felszabadulás utáni években megszűnt - hosszú időn át nem volt olyan fóruma, ahol közös szakmai ügyeiket megtárgyalták volna. 1969-ben a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület keretében létrehozták a Szabadalmi Ügyvivők Körét. Ez a megoldás - legalábbis átmenetileg - a szabadalmi ügyvivői érdek- képviseleti szerv hiányát pótolni tudja. A felszabadulás után - az újítómozgalom létrejöttével és fejlődésével párhuzamosan - kialakult az iparjogvédelem művelésének egy újabb formája. A vállalatok, intézetek, valamint az irányító szervek eredményes újítási ügyintézésének elengedhetetlen feltétele volt, hogy olyan szakemberekkel rendelkezzenek, akik kellő szinten ismerik az iparjog- védelmi szabályokat. A 11.940/1948. Korm. számú rendelet értelmében a legalább húsz műszaki munka- vállalót foglalkoztató üzemekben újítási megbízottat kellett kijelölni az újítással kapcsolatos teendők ellátására. A 151/1950. (V. 31.) MT. számú rendelet szerint az újítási előadókat és megbízottakat e munkakörükön kívül más ügyekkel csak akkor lehetett megbízni, ha erre az újításokkal kapcsolatos feladatok ellátása időt engedett. A 41/1953. (VII. 31.) MT. számú rendelet előírta, hogy újítási előadónak általában olyan személyt kell kijelölni, aki a felügyeletet gyakorló miniszter által megszabott képesítéssel rendelkezik. A 38/1957. (VI. 23.) Korm. számú rendelet a minisztérium által rendszeresített tanfolyam elvégzését és a szakvizsga letételét írta elő az újítási előadók számára. A minisztériumok által rendezett tanfolyamok lebonyolításának szakmai támogatása az Országos Találmányi Hivatalra hárult. Az idők folyamán, de különösen az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta a vállalatok, intézetek iparjogvédelmi tevékenysége számottevően kiszélesedett. Mivel a vállalatok többségének nincs lehetősége arra, hogy szabadalmi ügyvivőt alkalmazzon, az iparjogvédelmi ügyintézőkre és újítási előadókra vár a megnövekedett és magasabb képzettséget igénylő feladatok nagy részének ellátása. Az Országos Találmányi Hivatal az 1957. évtől kezdődően szervezett iparjogvédelmi tanfolyamokat. A nyolcvan-száz órás elfoglaltságra méretezett tanfolyamokon a hallgatók középfokú ismereteket szereztek a magyar iparjogvédelmi szaktárgyakból és az azokkal összefüggő általános jogi tárgyakból. A tanfolyam elvégzése után a hallgatók az 1949. évi 8. számú törvényerejű rendelettel rendszeresített szakvizsgát tették le. A tanfolyamok eredményeként 1957. óta mintegy ezerötszáz újítási előadó és iparjogvédelmi ügyintéző szerzett képesítést. A legutolsó két esztendőben az iparjogvédelmi szakvizsgát közel ötszázan tették le. A középfokú iparjogvédelmi szakemberképzés terén - a vállalati újítási és találmányi ügyintézés eredményességének biztosítása érdekében - az Országos Találmányi Hivatalnak a jövőben is komoly feladatokat kell ellátnia. VII. VII. Az 1969-ben elfogadott és 1970-ben hatályba lépett iparjogvédelmi törvényeink új mérföldkövet jelentenek szabadalmi és védjegyjogunk fejlődésének történetében. Az immár hetven éve vajúdó kodifikációs kísérletek és a novelláris toldozgatások után került 78
