Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Az iparjogvédelem szakembereiről
szabadalmi jogi gyakorlatot és a szabadalmi ügyvivői vizsga letételét. E rendelet első ízben kötötte a szabadalmi bírói kinevezést szakvizsgához. A 11.080/1947. Korm. számú rendelet a szolgálatot teljesítő szabadalmi bírókat a vizsga letétele alól mentesítette A szabadalmi bírói és ügyvivői képesítésre vonatkozó részletes szabályokat a 30.800/ /1947. Ip.M. számú rendelet állapította meg. A vizsgálóbizottság elnöke a Szabadalmi Bíróság elnöke volt. A tizennégy tagból kettőt az Iparügyi Minisztérium alkalmazottai, hatot a szabadalmi bírók, hatot pedig a szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek közül neveztek ki. A szóbeli vizsgán eljáró bizottságba az elnök (helyettese) egy-egy szabadalmi bírót, ügyvivőt és ügyvédet hívott meg, az Iparügyi Minisztériumot egy tag hivatalból képviselte. A szabadalmi bírói és ügyvivői szakvizsga tárgyát képezte a magyar szabadalmi, védjegy- és mintaoltalmi jog, az ezekre vonatkozó nemzetközi megállapodások, valamint - az előző joganyaggal összefüggésben - a polgári és büntető anyagi és eljárási jog, továbbá az államjog. Az írásbeli rész a szabadalmi, valamint a védjegy- és minta- oltalmi jog körébe eső egy-egy feladat kidolgozásából állt. A szabadalmi ügyvivőknek külön vizsgát is kellett tenni, amiről később szólunk. A 6.200/1948. Korm. számú rendelet kibővítette a Szabadalmi Bíróság tevékenységét. Hatáskörébe utalta azokat a védjegy- és mintaügyeket, amelyekben a kereskedelmi és iparkamarák jártak el. Még a Szabadalmi Bíróság működésének idején, 1949. január 1-én alakult meg az Országos Találmányi Hivatal. A 11.950/1948. Korm. számú rendelet alapján - az államnak felajánlott találmányokkal és a szerzői tanúsítványok kiadásával kapcsolatos teendők elvégzése céljából - felállított Hivatal feladatát többek között a találmányok újdonságának és használhatóságának megvizsgálása, a szerzői tanúsítványok kiadása, a találmányok kidolgozásának és alkalmazásának előmozdítása és felügyelete, az üzemi tapasztalatok gyűjtése és terjesztése, valamint a találmányok adatainak központi nyilvántartása képezte. Az első újítási jogszabály, a 11.940/1948. Korm. számú rendelet az újítómozgalom irányításával és az újítók díjazásával kapcsolatos teendők egy részével is az Országos Találmányi Hivatalt bízta meg. A szabadalmi eljárás viszont továbbra is a Szabadalmi Bíróság előtt folyt. Az Országos Találmányi Hivatal szervezetét és ügyrendjét első ízben a 600/1949. Korm. számú rendelet állapította meg. A Hivatal élén álló főtitkárt a miniszterelnök nevezte ki, személyzetét pedig a miniszterelnökség keretén belül külön létszámba nevezték ki, illetőleg alkalmazták. Az Országos Találmányi Hivatal első főtitkára Hevesi Gyula volt. A Szabadalmi Bíróság és az Országos Találmányi Hivatal párhuzamos működése 1949. november 1-én ért véget, amikor az 1949. évi 8. számú törvényerejű rendelet a Szabadalmi Bíróságot megszüntette, bejelentési osztályának hatáskörét az Országos Találmányi Hivatalra, bírói osztályának hatáskörét pedig a Budapesti ítélőtáblára ruházta. A Kúria és az ítélőtábla megszüntetése után (1949. évi 9. számú törvényerejű rendelet) iparjogvédelmi hatáskörük a Legfelsőbb Bíróságra, illetőleg a Budapesti Felsőbíróságra szállt át. A Felsőbíróság megszüntetése után (1950. évi IV. törvény) annak hatáskörét a Budapesti Fővárosi Bíróság vette át. Ezzel kialakult az iparjogvédelmi hatóságok ma is működő szervezete, amely a későbbiekben csak hatásköri és eljárási változásokon ment át. Az Országos Találmányi Hivatal lett az elsőfokú iparjog- védelmi hatóság, egyben ellátta az újító- és feltalálói mozgalom központi állami irányítását. 73