Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
nem rendelkezett megfelelő műszaki szakismeretekkel. Mivel a polgári perrendtartás értelmében a felek a szakértő véleményére észrevételeket tehettek, a perbeli vita végeredményben a szakértő és a felek közötti vitává alakult és ennek a vitának az alapján kellett a szabadalmi szempontból laikus bíróságnak döntenie. Mindezekre figyelemmel a törvényben kapott felhatalmazás alapján az 1/1958. (II. 16.) IM. számú rendelet 1. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy az iparjogvédelmi perekben a tanács elnöke hivatásos bíró, tagja a Fővárosi Bíróságon az OTH iparjog- védelmi tanácsának két tagja, a Legfelsőbb Bíróságon pedig a bíróság egyik hivatásos bírája és az OTH iparjogvédelmi tanácsának egy tagja. Ennek alapján alakult ki az a szabadalmi fórumrendszer, amely az új jogszabályok hatályba lépéséig funkcionált. A 60-as évek rendkívül fontos lépése volt, hogy hazánk csatlakozott a Párizsi Uniós Egyezmény 1934. évi Londoni Szövegéhez, (1962. évi 17. sz. tvr.). Az ennek végrehajtásáról intézkedő 2/1962. (VII. 20.) OT. sz. rendelet számos vonatkozásban továbbfejlesztette szabadalmi jogunkat. A tvr. hatálya alá tartozó ügyekben kizárta a magyar bejelentés és az abban szabályszerűen igényelt uniós elsőbbség napja között harmadik személyek jogszerzését (pl. előhasználati jog szerzését), lehetővé tette többes elsőbbség igénylését igénypontonként és elrendelte, hogy a feltalálót a szabadalmi okmányokban fel kell tüntetni, kivéve ha ennek ellenkezőjét kéri. A Londoni Szöveg ratifikálását követte a Párizsi Uniós Egyezmény 1958. évi Lisszaboni Szövegének kihirdetése az 1967. évi 7. sz. tvr-el, amelynek végrehajtásáról a 3/1967. OT. sz. rendelet intézkedett. A találmányokra vonatkozó jogi szabályozás részleges továbbfejlődését jelentette, hogy az 1961. évi V. törvénybe foglalt Büntető törvény könyv a találmánybitorlás és a találmánnyal való visszaélés bűntettének, az 1968. évi I. törvény és a 17/1968. (IV. 14.) Korm. sz. rendelet pedig a szabadalombitorlás szabálysértési szankcionálásának korszerű szabályozását valósította meg. Az iparjogvédelmi ismeretek iránt megnövekedett érdeklődés ebben az időszakban több hasznos átfogó iparjogvédelmi munkát eredményezett (pl. Világhy Miklós - Eörsi Gyula: Magyar Polgári Jog, Szellemi alkotások joga Bp. 1962., Dán Jenő: Újítás, szabadalom, iparjogvédelem Bp. 1962., Horváth Gyula: Szabadalomjogi alapfogalmak Bp. 1964., Almay György-Bognár Istvánné-Séthy Imre: Iparjogvédelem Bp. 1964.) A vázolt fejlődés sem változtatott azon, hogy szabadalmi jogunk továbbra is elavult, szétszórt és ezért áttekinthetetlen szabályokból állt. Még szembetűnőbbé tette szabadalmi jogunk elmaradottságát az a körülmény, hogy 1960-ban életbe lépett az 1959. évi IV. törvénybe foglalt Polgári Törvénykönyv, amely társadalmi-gazdasági viszonyaink legalapvetőbb vonatkozásainak átfogó és rendszeres szabályozását teremtette meg, a találmányokkal kapcsolatos társadalmi viszonyokat viszont nem szabályozta. Ennek indokául a Ptk. miniszteri indoklása arra mutat rá, hogy a törvény előkészítése idején még nem alakultak ki ezen a téren a szocialista jogi rendezés elvi keretei. 7. Gazdaságirányításunk új rendszere a szabadalmi jog fejlődésének is új szakaszát nyitotta meg. A reform következtében a vállalatok és szövetkezetek gazdasági tevékenységének adminisztratív védettsége csökkent és apiaci kapcsolatok, az áru- és pénzviszonyok kerültek előtérbe. E viszonyok és a gazdálkodó szervek önállóságának növekedése 26
