Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
75 év magyar találmányai
Bródy Imre kriptonégője Ma már kevesen emlékeznek arra, hogyan is világítottunk, mielőtt az izzólámpa mai formája megszületett. A lámpaburában szénfonal izzott, sárgás, vöröses fénnyel és a villanyvilágítás különleges luxusnak számított, igen drága volt az áramfogyasztás. Vidéken a petróleumlámpa, nagyvárosokban a gázvilágítás dívott. Világszerte kutatómunka folyt olyan új szál felfedezésére, amely több fényt ad és kevesebb áramot fogyaszt. Odáig eljutottak a szakemberek a múlt század vége felé, hogy ha valakinek sikerülne wolframból szálat húzni, az egy csapásra megoldaná a rég kutatott problémát, hiszen köztudomású volt, hogy valamennyi fém közül a wolfram olvad a legnehezebben. Az első wolfram-szálas égő (1904-ben) dr. Juszt Sándor vegyész és Hanaman Ferenc mérnök az Egyesült Izzó Lámpagyár munkatársai nevéhez fűződik. A wolframszál igen törékeny volt, minden egyes lámpát vattába kellett csomagolni és csak fél fele égett. Negyedét fogyasztotta, mint a szénszálas lámpa és vakítóan fehér fényt adott. A világ felfigyelt az első wolframszálas izzólámpára és a két kutató lámpája elindult világhódító útjára. Pácz Aladár kohómérnök 1917-ben hosszas kísérletek eredményeképpen olyan eljárást dolgozott ki, amely lehetővé tette az alaktartó izzószálak előállítását. Találmánya a wolfram izzószál gyártásának technológiai fejlődése szempontjából volt igen jelentős és Pácz munkásságáról a külföldi szakirodalom mindenütt megemlékezik. Az első világháború után az újpesti Egyesült Izzó Lámpagyárban folytatódtak a kutatómunkák. Ennek a munkának két fontos eseményét kell kiemelnünk. Néhány fiatalember a világ legjobb wolframdrótját, az úgynevezett G. k.-drótot teremtette meg. Tury Pál, Millner Tivadar és Tarján Imre által elért wolfram-minőséget mind a mai napig nem sikerült sehol sem felülmúlni. 1923-ban új kutató kapcsolódott be az Egyesült Izzó laboratóriumának munkájába, Bródy Imre. Az elméleti fizikus 1929-ben kezdi meg nagyszabású lámpakísérleteit. Bródy már kísérletei elején rátapintott az izzólámpagyártás legfontosabb problémájára; arra, hogy mi határozza meg egy izzólámpában az izzótest párolgásának sebességét és ezzel a lámpa élettartamát. 1930-ban megállapította, hogyha olyan töltőgázt használ, amelynek molekulasúlya lehetőleg nagy, adott szálhőmérséklet mellett a lámpa élettartama növekszik. Ha pedig a szál hosszát és átmérőjét növeli, a szál izzási hőmérsékletét: emelheti anélkül, hogy a lámpa élettartama csökkenne. E gondolatok szülték a krypton töltésű izzólámpát. Ám a krypton előállítása igen költséges volt (egy liter ára közel 3000 pengő). Bródy munkatársaival a kryptongáz levegőből történő előállítására dolgozott ki eljárást, s ezzel lehetővé tette a kryptongáz nagyipari olcsó előállítását (literenként 34, - pengőért) és ezzel a kryptonlámpa gyártását. Ajkán épült Bródy tervei szerint a világ első kryptongáz-gyára. A világpiacon 1937- ben jelent meg a kryptonlámpa, s világszerte hatalmas feltűnést keltett. Az új fényforrás gazdasági jelentőségét vizsgálva megállapították, hogy azonos fogyasztás esetén mintegy 14%-kal több fényt adott, mint az addig legjobb minőségű lámpák. . ; Munkásságát a legtökéletesebben Selényi Pál jellemezte: „...a kryptontöltésű izzólámpát, amely mintegy elméjének tiszta fényét jelképezvén mint megannyi örökmécses sok-sok millió példányban őrzi és tartja fenn szerzőjének emlékét”. 167
