Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Ujítómozgalmunk két évtizede
tisztázását, továbbá a dolgozók részére rendszeres tanácsadószolgálatot tartottak. Ebben az időben zajlott le az ipar átszervezése, mely az újítómozgalom szervezeti felépítésében (az újítási előadók hálózatában) időlegesen komoly zavarokat okozott. Iparágak szűntek meg, vállalatokat vontak össze népgazdasági érdekből. Az ipar átszervezése, a országos tanácskozáson és más rendezvényeken elhangzottak, valamint az Országos Találmányi Hivatal és a Szakszervezetek Országos Tanácsa közös vizsgálatai, tapasztalatai szükségessé tették a 29/1959. (V. 31.) Korm. sz. rendelet módosítását. A rendelettervezet előkészítésének idején már nyilvánosságra került, hogy kormányzatunk új gazdaságirányítási rendszer bevezetését tervezi, ezért a rendelettervezet nem került tárgyalásra. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1966. májusában kiadott irányelveiben megállapította, hogy még fokozottabb jelentősége lesz az újítómozgalomnak az új gazdasági mechanizmusban. Az irányelvek szerint az új újítási rendszert és annak jogi szabályozását úgy kellett kialakítani, hogy az újítási tevékenység szorosan kapcsolódjék a vállalatok fejlesztési és termelési tevékenységéhez. Az újítótevékenység anyagi ösztönzési rendszere illeszkedjék be az általános központi rendszerbe és biztosítsa a vállalatok nagyobb önállóságát az újítások ügyintézése tekintetében is. Az 1961-ben megtartott országos tanácskozástól az 1967 végéig terjedő időben, a mutatkozó nehézségek ellenére, a mozgalom számszerű eredményei nem csökkentek, sőt a javaslatok színvonala terén minőségi javulás mutatkozott. Hat év alatt a dolgozók évente átlagban 200000 újítási javaslatot nyújtottak be, az utókalkulált gazdasági eredmény meghaladta az évi 2 milliárdot, a kifizetett újítási díjak évi átlaga 140 millió forint volt. Ez utóbbinál meg kell jegyezni, hogy az 1967-ben kifizetett díjak növelték az átlagot, mert ebben az évben a kifizetett díjak összege több mint 213 millió forintot tett ki. E magas díjkifizetés annak tudható be, hogy a vállalatok az új gazdasági mechanizmus bevezetése előtt még azokat az újítási díjakat is folyósították indokolatlanul, amelyeket 1968-ban kellett volna csak kifizetni. Az új újítási rendelet előkészítése évek óta folyamatban volt. Rendelettervezetet ilyen demokratikus alapon még nemigen készítettek, gazdasági életünk minden területéről érkeztek javaslatok, kritikák és számtalan esetben a viták a sajtó nyilvánossága előtt is folytak. A rendelet előkészítését 3 szakaszra lehet bontani. Az első szakaszban készült tervezet az ipar akkori szervezeti felépítésének megfelelően kívánta szabályozni az újítás fogalmát, a felügyeleti szervek hatáskörét, az új cikket eredményező újítások díjazását, az újítások ügyintézésével kapcsolatos különböző szankciókat, továbbá az újítási javaslatok széles körű, gyors elterjesztését. A második szakasz az ipar átszervezésének időpontjára esett, amikor egyes iparágak megszűntek és egyes vállalatok összevonása következtében új feladatok hárultak az újítómozgalommal kapcsolatban a minisztériumokra, irányító szervekre és vállalatokra. Az ebben az időszakban készült tervezet legfőbb irányleve az újítómozgalom decentralizálása volt. A harmadik szakasz 1966 májusa után kezdődött, majd a Gazdasági Bizottság határozata alapján folytatódott. A Gazdasági Bizottság 15/1967. sz. határozata rögzítette, hogy az új gazdasági mechanizmusban az újítókra még nagyobb feladatok várnak és ez szük146