Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Ujítómozgalmunk két évtizede
i. 1952-ben az újítómozgalom tovább fejlődött. A fejlődés ütemét elsősorban a fokozott tervszerűség biztosította. Alig volt az országban olyan vállalat, ahol ne készítettek volna újítási feladatterveket. A vállalatok egy-egy feladattervi pontra a dolgozókkal szocialista szerződést kötöttek és emellett elkezdődött a szervezett újítási versenyek és újítási hetek rendezése. Ebben az időszakban a műszaki intézkedési tervek és az újítómozgalom kapcsolatával is kezdtek az üzemekben foglalkozni és műszintterv heteket, hónapokat rendeztek amikor is a műszaki intézkedési terv pontjaira kellett újítási javaslatokat kidolgozni, benyújtani. A mozgalom fejlődésének másik tényezője volt az újítási javaslatok elbírálása, átfutási idejének csökkentése. Az Országos Találmányi Hivatal által kiadott szempontok kidomborították az egyéni felelősség és az újítási ügyek decentralizált intézésének jelentőségét. A vállalatok e szempontoknak megfelelően gyors elbírálási heteket, hónapokat tartottak és ez időszak alatt az újítási javaslatokat nem az újítási bizottság bírálta el, hanem a vállalat vezetője által kinevezett felelős személy. A gyors elbírálási heteket általában jól szervezték meg az üzemek. A dolgozók munkahelyükön ismertetett újításfeladattervi pontokra nyújtottak be javaslatokat, ezeket a szakvéleményező bizottság a benyújtás után azonnal véleményezte, majd a vállalat vezetője által kinevezett felelős elbíráló a javaslatokat érdemileg elbírálta és az újító 8 órán belül az érdemi döntésről hivatalos értesítést kapott. Az Országos Találmányi Hivatal a Szakszervezetek Országos Tanácsával, valamint minisztériumokkal közösen először Budapesten, majd vidéken is szervezett gyors elbírálási heteket. Ezek után a leszűrt tapasztalatok alapján az egész országban gyors elbírálási hónapot rendeztek. Az Országos Találmányi Hivatal az országos gyors elbírálási hónap legjobb eredményeit produkáló üzemek, iparigazgatóságok és minisztériumi újítási előadóit pályadíjban, jutalomban részesítette. Az országos rendezvények tapasztalatai alapján szűnt meg a későbbi időkben az újítási bizottság és helyébe az egyszemélyi elbírálás lépett. Az ismertetett rendezvényeken kívül, decentralizálva, iparági, megyei, üzemi újítási tanácskozások is folytak, szerveződtek az újítási kiállítások, amelyek nagyban elősegítették az újítók táborának további növekedését. Ebben az évben kezdett kialakulni a kapcsolat a Szovjetunióval, a többi szocialista országokkal: az Országos Találmányi Hivatal vezetői személyes megbeszélést tartottak a baráti országok társhivatalainak elnökeivel; a legnagyobb üzemi újítási előadók részére tapasztalatcsere-látogatást szerveztek a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban és a Lengyel Népköztársaságban. Az újtómozgalom számszerű eredményei további emelkedést jeleztek. A dolgozók 1952-ben 397 ezer újítási javaslatot nyújtottak be, 100 ezerrel többet, mint az előző évben, 50 ezer javaslattal többet fogadtak el és az újítók részére 54 millió 892 ezer forintot fizettek ki, 594 millió 954 ezer forint megtakarítás után. Az 1953-as év - a számok tükrében - eredményes év volt. Az év elején többféle intézkedés történt az újítómozgalom tervszerű fejlődése érdekében. Az üzemekből induló kezdeményezések alapján az Országos Találmányi Hivatal a minisztériumokkal közösen a tervszerű műszaki fejlesztésre irányuló újítómozgalom érdekében irányszámokat tűzött ki. Az irányszámok kitűzésével egyidejűleg az Országos Találmányi Hivatal a legjobb eredményt elért tárca újítási előadója részére versenydíjat, pályadíjat írt ki. Minden minisztérium megkapta az irányszámot, amelyet a tárcák iparágakra, az ipar127
