Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Ujítómozgalmunk két évtizede
bArkany József Újítómozgalmunk két évtizede tlazánk a II. világháború végén a Vörös Hadsereg áldozatos harcainak eredményeként fokozatosan felszabadult. A harcok megszűntével a dolgozók visszatértek a lerombolt üzemekbe és hatalmas energiával láttak hozzá az újjáépítéshez. Nagy volt a pusztulás, sokat kellett újjáépíteni (városokat, falvakat, hidakat, üzemeket stb.). Az újjáépítés mindenkitől nagy önfeláldozást, hősies munkát követelt meg. Az elpusztult ország vérkeringésének megindításához nem volt elegendő az ember- feletti fizikai munka, szükség volt az alkotó elmékre, a találékonyságra, az önálló kezdeményezésre. A dolgozó nép megmutatta, hogy ezeknek sincs híjával, ennek következtében gyorsabb lett a helyreállítás munkája és lehetővé vált, hogy az üzemekben fokozatosan meginduljon a termelés. Ebben a hősi korszakban, 1945 első felében kezdett kibontakozni, kialakulni a munkaverseny és vele szoros egységben az újítómozgalom. 1946 szeptemberében a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére a dolgozók életszínvonalának emelése, a népgazdaság fejlesztése, az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság újjáépítése céljából hároméves gazdasági terv kidolgozását és végrehajtását határozták el, amely alapja volt az ország gazdasági fejlődésének, egyben megadta az alapot az újítómozgalom fejlődéséhez is. Az újjáépítés, a felszabadulást követő három esztendő során a dolgozók számtalan újítást dolgoztak ki és alkalmaztak. Ezek általában a meglévő anyagok, termelőeszközök jobb felhasználására irányultak. Ebben az időben a benyújtott újításokról nyilvántartást még sehol nem vezettek, ezen felül a bürokrácia, de főleg a jogi rendezetlenség miatt az újítóknak rengeteg nehézséget kellett leküzdeniük, hogy újításaik megvalósulhassanak. A hároméves terv indulása és a nagyüzemek államosítása után, 1948-ban egyre általánosabbá vált, hogy az újítók írásba foglalták újítási javaslataikat. Ezeknek a javaslatoknak nagy része már nemcsak az újjáépítésre irányult, hanem a termelés fejlődését is elő kívánta segíteni. A mozgalom még teljesen spontán jellegű volt, nyilvántartást a benyújtott javaslatokról még ekkor sem vezettek. Utólag végzett felmérés szerint a dolgozók 1948-ban 5000 újítási javaslatot nyújtottak be, melyek népgazdasági hasznos eredménye 35 millió forint volt. Ezek a számok azt bizonyították, hogy a dolgozók megértették, magukévá tették a Párt által kitűzött célokat és újításaikkal is hozzájárultak az ország felépítéséhez. A párt és szakszervezet kezdeményezésére mind nagyobb méreteket öltött a szocialista verseny, amit elősegített a Csepel Vasmű dolgozóinak versenyfelhívása, melynek hatására országszerte fellendült a verseny. Ennek során egyre jobban nyilvánvalóvá vált, hogy 119
