Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

Előszó

XII

dik ki, másokban az illető által képviselt iparág fej lödé-ének történetére van súly fektetve; egyes életrajzok a küzdelmet, a fejlődést emelik ki, mások a szív és a lélek nemességére helyezik a fősulyt. Szóval a változatosság egyúttal alkalom arra nézve, hogy az olvasó és okulni akaró fiatal ember ne unja meg az olvasmányt, hogy mindig találjon olyan támaszpontokat, melyek gondolatait, elméjét, lelkét és szivét foglalkoztassák, melyek buzditó hatással legyenek rá nézve és ingeren- cziát gyakoroljanak jelleme fejlődésére.

Valaki talán megütközhetik azon, hogy ez életrajzokban sok idegen szó fordul elő. Ez nem minden czélzatosság nélkül történt. A szakbavágó idegen szavak mellett számos oly elterjedt és közhasználatban levő szavak vannak melyekhez a fiatal iparos-nemzedéknek nem árt hozzászokni. És mivel tankönyveink ezektől meg vannak tisztítva, egy-egy haszonnal forgatható könyvnek nem válhatik hátrányára, ha fiatal olvasóinak alkalmat ad e szavak megismerésére.

Végre kötelességem még fölemlíteni, hogy e műnél használt anyag és adatok egybegyűjtése, illetőleg feldolgozása és fölhasználása körül a következő forrásokra támaszkodtam : A Vasárnapi Újság, a Hazánk és Külföld régebbi évfolyamai. Sächsischer Hausfreund, Iparos- Kaptár, Iparosok Évkönyve, Alföldi Iparlap (régebbi folyam), Magyar Szalon, Egyetértés, Iparlap, sat. sat. A legtöbb életrajz azonban az ez alkalomra bekért, sok fáradtsággal és utánjárással beszerzett adatok alapján lett e mű kerete számára megírva és abba beleillesztve Hogy egyes iparágak e gyűjteményben képviselve nincsenek, ennek az az oka, hogy ezekből kimagasló vezérférfiak nem voltak, míg más iparágakban több oly jelesünk emelkedett ki, a kiket mellőzni nem lehetett, így példáúl a szabó- és czipészipar régi gárdájából nem kinálkozott senki a fölvételre, míg a malom- és nyomdaipar jelesebb úttörői alig fértek a számukra fönntartott szűk keretbe.