Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

Előszó

ELŐSZÓ.

Iparunk fejlődése ma már biztosabb nyomokon halad. A kísérletek és erőlködések keretéből már rég kiléptünk s bizonyos megállapodott, programmszerű fejlődés tör magának utat, mely a politikai és gazdasági viszonyok kedvezése esetén, a föltartózhatlan haladás ösvényének nevezhető. És ha ez utón előre haladunk, miután az IS85. évi országos általános kiállítás a hazai ipar fejlődésének első korszakát úgyszólván berekesztette, egy pillanatra szükséges megállapodnunk, hogy visszatekintsünk a múltba, az eddig megvívott küzdelmekre és eddig elért sikereinkre. A mi ezután történik, annak hű krónikása lesz a mindinkább fejlődő napisajtó és a szakirodalom. De a régiek érdemeit már ma is moha födi s csak kegyelet es utánjárás, gondos kutatás után sikerült azok emlékét a feledéstől megóvni, kik már akkor hírt és dicsőséget szereztek a magyar iparnak, mikor az erős és életképes magyar iparnak csak csirái voltak még meg.

Pedig a mai fejlődésben már szervezve látjuk az ipari szakoktatást is. A fiatal iparos-nemzedék ma kedvezőbb viszonyok között indúl az iparos pályára. Xem anyagilag kecsegtetőbbek e viszonyok, hanem társadalmilag. Jobbjaink elismerik az ipar fontos hivatását, a művelt iparosság helyzete a társadalomban ma sokkal