Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

Előszó

VIII

kedvezőbb És elértük az időt, hogy ma már az iparos fogalma alatt nem csak a kérges tenyerű tipikus kézművest értik, hanem a művelt, képzett, a kor színvonalán álló s a legelőkelőbb osztályokkal egyenrangú, felvilágosodott polgárt. És mikor a fiatal iparos-nemzedék szervezett iskolákban képeztetik, vagy mikor kijárta inaskodása éveit, adjunk kezébe egy könyvet melyből megismerje a magyar ipar érdemes úttörőit, hogy régi jeleseink buzdító példáján okúivá, a becsület, a tisztesség, a tökéletesedés ter éli igyekezzék fejlődni és haladni, hogy lelkesülj ön az ipar fejlődésének nagy eszméjéért, hogy tanuljon a nehézségekkel megküzdeni, ismerje meg a kitartás jutalmát és barátkozzék meg azzal az eszmével, hogy nemcsak mint közönséges munkásnak kell robotmunkáját leróni, hanem gondolkoznia kell ipara természetéről, be kell hatolnia mestersége titkaiba, fejlesztenie kell iparát, tökéletesítenie önmagát s így a kor színvonalára emelni mind a kettőt. És a nemes példák buzdítják a fiatal iparos-nemzedéket az alkotásokra, foglalkoztatják elméjét és fogékonynyá teszik szivét a szépre, a nemesre és a jóra.

Ez a czélja e műnek. És e czéljánál fogva nemcsak a serdülő-, a zsenge fiatal iparosok kezébe való. habár első sorban arra van szánva, hogy az ipariskolai zárvizsgálatok alkalmával mint jutalomkönyv, a jobb és értelmesebb tanulók között kiosztassék; haüem arra is van szánva, hogy a haladottabb fiatalság, a mester- legények, a munkások és az önálló fiatal iparosok is haszonnal forgassák. Végre pedig e műnek kétségtelenül ipartörténelmi fontossága is van, a mennyiben egyes iparágak meghonosítására és fejlesztésére nézve hasznos és alapos útmutatásokkal szolgál.

A „Magyar Ipar Úttörői“ e tendencziája mellett tehát első sorban figyelemmel kellett lenni a legrégibb úttörőkre, kiknek sorából sok jelesünk emelkedett ki és szerzett a magyar iparnak dicsőséget. Ezek iránt a